2015. 08. 08-09.

Az utolsó két nap eseményeit tárom az olvasók elé ebben a posztban....mármint ami az üzekedésből még nekem jutott...
Folyamatosan panaszkodott mindenki a hektikus mozgásra és reakciókra...tapasztaltam fura dolgokat, de a szaharai időre fogtam mindent....szerintem igazam volt:)
Nem volt értelme a legforróbb napokon nyomulni, az őzek sem hülyék...kis szünetet tartottam és nyolcadikán kezdtem bele ismét a fotózásba....
A gát melletti területeket akartam végig hívni...itt mindig később jön el a dandárja...
Meleg van, nagy meleg, de jó dolgokat sejtek...
Kukorica, napraforgó mindenfelé...körülöttem pusztagyep kórókkal...
5 perce nyüstölöm a szarusípom...jobbról hangok...
Oda fordulok lassan...bak vizsgál árgus szemekkel...álcám pompás, szelem ideális...

Csalogatom, de nem ő jön, hanem egy még fiatalabb a hátam mögül...indul a hajsza....
Csak várnom kell, úgyis vissza jön....
5 perc múlva....

Nem szívesen jön ki a nyílt terepre...hezitál...de végül elindul...persze rossz irányba...

Körbefutna, de orron kapja rémisztő emberszagom....iszkiri vissza....

Na...
Van még erre üzekedés rendesen:)
Krúzolok tovább a gáttetőn, mikor nagy madár rebben fel  a kiszáradt nyárfára...parlagi...

Látom a 2 adult madarat és kisvártatva idei fiókájuk is feltűnik....eddig csak sejtettem, h itt laknak, de most a fészket is megtaláltam végre...
Mindegy....ezúttal az őzek érdekelnek...
Lefordulok a töltésről és fás-bokros-kultúrás terület felé veszem az irányt...
Alkalmas helyen letérdelek egy bokor mögé és csendben maradok...
Elképesztően jó hely...itt biztosan lesz érdeklődő...
A késő délutáni fények szépen megsütik a tájat...talán már sok is a narancs...
Sípom hangjai bántóan nyesik ketté a ciripelős nyáresti nyugalmat....
Leírhatatlan érzés, mikor a kétely mardossa az embert...mi lép ki elém? kilép-e valami? stb...király dolog ez.
Nem kell sokat fújkálnom....

Koros bak üget felém, vagy inkább sétál...melege van neki is...
Nem exponálok sokat...nehogy megneszeljen valamit...

Nagyon jól jön, de tapasztalata nem engedi nyíl egyenes útvonalon....keresztbe lépdel és bevált egy akácsarjas csíkba...

Mikor eltűnik szem elől gyorsan felállok és hátrálni kezdek...ha a takarásban jön végig biztosan mögém kerül és szagot kap....
30 méterrel visszább én is belépek a bokrosba és ismét hívom az öreget....itt kell lennie...tudom.
Fújom már egy ideje, mikor finom mozgás töri meg a növényzetet....ott a bak...nagyon figyel....

Valahogy tisztább helyre kéne kivarázsolni, de ő nem egy könnyű ellenfél...
A hangokra nem jön tovább...innen már látnia kellene a sutát...
Be kell vetnem a mozgatós trükköt...
Kicsit megütögetek egy cserjeágat, tán roppantok is egyet rajta...
Ennyi kell neki...máris indul felém...:)

Itt már feltűnt neki a tükör hangja...
Semmi rohanás...szépen visszasomfordált a zárt lombok közé...az utolsó sípra megállt, de az ilyen bakokat kétszer nem lehet becsapni....

Az idei szezon legkomolyabb hívása volt ez...nagyon élveztem minden pillanatát...
.....
....
Már majdnem lebukott a Nap a fák mögé, mire újabb jó helyen próbálkoztam...
Ismerek itt egy ígéretes hatost...hátha itthon van...
Az első hangokra elő is jött a takarásból...

Ahogy ráerősítettem nagy szökkenésekkel igyekezett a hang irányába...

Tiszta papilloma szegény pára pofája, sőt az oldala is...de látszólag nem zavarta...
Gyorsan fordul és nyargal vissza a lucernába...
Akkor veszem észre, suta is van vele...
Csendben maradok, majdcsak lesz valahogy....hát lett...

Még tudtam róla pár képet rögzíteni, de már majdnem besötétedett...

Mesés este volt...
.....
.....
Másnap hajnalban egy nagy lucernatábla környékét pásztáztam végig...őzet sem láttam, sőt semmit....botrányosan üres volt a határ....
Na mindegy...hívok...hátha...
Erre bak áll fel sutával nem is messze, sőt még egy bak a távolban...ahha...van itt patás...
Kicsit sípolok még...a töröttszárú bak otthagyva sutáját szépen befut...

A szelem megfordult...másik oldalról kell megközelítenem a lucernát...sietnem kell....már most erős fények vannak és fél 7 sincs még....
Gyors autózás és máris szemben vagyok az áramlatokkal....
Dög meleg van...a légrezgés is erős...azért fújok....
Őz tápászkodik fel a lucerna túlsó oldalában...valami elképesztőn nagy bak....

Sose láttam még...sőt élőben sem láttam még ekkorát...lenyűgöző...
Közeledik, de csak sétál...hosszú percek peregnek le a reggelből....nem csattogok, nehogy elriasszam...Próbálok megfelelő pozíciót találni, de nem egyszerű...a bak meg csak jön...és figyel....lehasalok...jobb ötletem nincs....
Folyamatosan hívom...érdekli a síp, de óvatos...magabiztosan óvatos...
Itt van...vágatlan portré ...

Atya ég!!!
600 g fölé teszem, de ki tudja...ezeknél a nagyoknál bármi előfordulhat....és korántsem öreg még...
Persze, h észrevett, de szagom híján nem lépett le...inkább riasztva körbejárt vagy 10 percen keresztül...én meg nyomtam a sorozatokat....

Miután nagy nehezen elkocogott én is haza indultam...
A képeket nézve kettős érzéseim vannak....a bak szépsége egyedülálló, viszont a fények, a légrezgés, a nagy meleg nem tettek jót a fotóknak...de annyi baj legyen...ilyen bakot nem láthat bármikor az ember....
Este még teszek egy kört a tegnapi helyen....
Több bakot is látok, de nem érdekli őket a síp, vagy ha mégis már annyi erejük sincs,h  elinduljanak....nincs értelme tovább zavarni az állományt...ezzel a nappal befejeztem 2015-re az őzhívás remek sportját...folyt.köv. jövő júliusban....már most várom:)