2016. 11. 13.

Motiváltan pattanok ki az ágyból.
A múltkori sasok nagyon inspirálóan hatottak rám.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha lejönnek a rétik a parlagi is bármikor lejöhet.
Narancsszínű Hold világítja a határt...érdekes látvány, de nem állok meg lefotózni.
A tegnapi eső mélyre áztatta a földutat...dolgozik a 4 kerék, meg a kipörgésgátló rendesen mire megérkezem...
A lesnél minden rendben...
Előkészítem a terepet és bebújok a verembe...
Elképesztő lassan akar megvirradni....-1 fok van...de az erős szél miatt jóval hidegebbeken érzem.
Végre kirajzolódik a táj, fényt kap a placc is...
Innen-onnan ölyvek vijjogása hallatszik...ők is felébredtek.
A sok levéltől tarka a talaj...megkapó látvány...
Remélem nem olvad bele a csali ebbe a színes kavalkádba...
Ölyv huppan a les elé....hát észrevették...
Élesítenék, de a következő másodpercekben további 8 ölyv érkezik...amolyan kamikaze módban.
Hirtelen nem is tudom melyiket pécézzem ki ....
Összeugranak, kergetőznek, megint összeugranak, pózolgatnak..elképesztő...

Sajnos fényből nem vagyok jól eleresztve...
Az ölyvek meg nem nyugszanak...ki kell alakítani a hierarchiát...

Igazából kapkodok...
Annyi a látnivaló...nem tudok választani és mindent rögzíteni akarok...márpedig az lehetetlen.

Próbálom a madarakat memorizálni...a kor és a mintázat szerint.
A harcosabbak jól bekajálnak, aztán jöhetnek a rangsor alján lévő egyedek...

A többiek meg csak figyelik az eseményeket...

Van köztük világos változat is....

Kétszerezőt felcsattintom..hogy érezhetőbb legyen a feszültség...

Elképesztő,  hogy tudnak nézni egymásra...mint a kobrák...
Közben megjön egy öreg madár...és mindent magának akar...

Persze itt semmi sincs ingyen...

A fények szépen alakulnak...és újabb harcos érkezik..

A távolságot nem jól becsültem meg...1 méterrel közelebb van minden fontos esemény...lemarad a szárnyvég, kilóg a láb, pláne ha mindkét madár ágaskodik...pfff
A sok érdekes jelenet közül akad, amit bele tudok préselni a képmezőbe...halleluja..

A szél inkább erősödik, minthogy csillapodna...ez is okoz különleges pillanatokat...
Úgy megbillenti a madarakat, h majdnem fejre állnak.

Néha meg úgy bele néznek az optikába, mintha belátnának a lesbe...

Néha meg ülnek a levelek között, mint egy karácsonyi pulyka...

Jól telik az idő...a társaság folyamatosan parádézik...nincs olyan perc, mikor ne lenne semmi előttem...a múltkori szarka is jelen van, de ma a nagy-tesókat otthon hagyta...
Ahogy közeledik a nap vége az ölyveken úrrá lesz a mohóság...nem akarnak üres beggyel felgallyazni a fasorra...és robban a szikra...

Ezek a délutáni fightok már nem annyira hevesek...inkább csak pózolás...
A szürkület kezdetével eltűnik minden...várok még egy fertályórát és gyorsan elsurranok...
De jó nap volt ez is....