2018. november 15., csütörtök

2018. 11. 10.

Ünnepnapok.
Széchenyi Zsigmond kiváló írónk és életművészünk adta címül könyvének ezt a szót.
Sorra veszi benne azokat a jeles eseményeket, amik nagyon kedvesek, kvázi megismételhetetlenek számára.
 Igazi Ünnepnapok.
Ha nekem is lenne ilyen könyvem, erről a napról biztosan írnék benne...
Említettem múltkor, h nem vitt rá a lélek a lesbenülésre.
Nem hiányoztak az unalmas, eseménytelen órák, a korán kelés, a hideg, a sikertelenség.
Kicsit sarkítottam, de a tavalyi év nem sikerült túl jól a lesben....a nagy hideg gyorsan elzavart minden madarat melegebb éghajlatra. Én meg a -10-ekben hosszú, magányos órákat töltöttem a veremben. Az emebr hajlamos ilyenkor elfelejteni, h a 2 évvel ezelőtti kiülések meg mennyire jók voltak. Tettem egy sétát lesem irányában és olyan jól nézett ki a ez egész dolog, h kiültem. Első alkalommal rögtön lejött egy parlagi, de sajnos túl messzire.
Ez és a 2 évvel ezelőtti emlékek meghozták a kedvem. Visszatértem az alapokhoz és úgy döntöttem addig fogok lesezni, amíg a területen vannak a vadlibák. Ugyanis a sasok a nyomukban járnak és amíg van liba sasra is van esély. Sokkal nagyobb, mint a hideg télen...olyankor már mind a Hortobágyon telel.
.....
.....
Szerencsére nem kell felháborítóan korán kelni. Ötkor bőven elég. Kényelmesen elkészülök, autóm 10 perc alatt a helyszínre repít. Jól járható a határ, porzik minden.
Köd van...hát persze, h a héten pont ma...
Nem az a tejköd, de szürke minden...100 m kb a látótávolság...
Bebújok, mécsest gyújtok, kipakolok....kényelmes...
A pára elillan az üvegről...
Fél 7 körül járunk, világos van már...lejön egy ölyv...kényelmesen neki lát a reggelinek.
Fél órát időzik...utána szajkók fordulnak sokszor a fasor és a hús között...Apropó...hús...farhát...gazdagon...mi más :)
Ez a nyerő formula...élénk színe világít a zöld lucernában...
Telnek a percek, az órák...néha magam sem tudom, h elszunnyadtam -e, de csak 5 percekre.
Varjak kárognak...de nem az a csoportos lárma...inkább izgatott, piszkálódó károgás ez...
Előre hajolva nézek ki az üvegen...pillanatok múlva nagy madár siklik át a csali felett, nyomában a pribékekkel.
Csak úgy...a ködből...
Nem látom tisztán, de két fehér folt a szárnybélésen azért feltűnik...de nem hiszem el...ááááá , nagy ölyv lesz az.
Hallom a varjakból, h felült a les mögötti fára...
5 perc tétlenség után barna madár száll le...sajnos messze.
DE..tisztán látom, h ma rámmosolygott a szerencse...kicsit hezitálok...parlagi lenne...nade azok a fehér foltok alulról, meg ennek fehér a faroktöve...továbbra sem hiszem el...
És a sas felém rúgja magát...
Te jó ég...
Ez egy szirti sas...igen egy szirti sas.
Leírni is hátborzongató.
Nem tudom, hogy került ide...kóborolnak ezek a fiatalabbak mindenfelé. Az is lehet, h a köd miatt a fasorok mentén vadászott..... hirtelen meglátta a húst és rögtön megállt.
Vakszerencse.
Silent expóval sorozom...a köd nem segít, de azért lesznek éles képek...
Megpróbálja repülve felcsípni a húst, de okos módon..... rögzítettem...
Leszáll és rövid nézelődés után billegve indul a konc felé...
Nem tűnik idegesnek...a rétik jobban nézik az üveget...őt nem érdekelte...
Komótosan falatozni kezd...
Kimért mozdulatokkal tép...nem próbálja elvinni az ételt...
Én meg fotózom, ahogy tudom...
Persze...millió ugyan olyan képet csinálunk ilyenkor, de nem lehet abba hagyni...
Felkerül az 1,4x ező..
Majd a 2x-ező is...
Már portrém is van egy szirtisasról....
Úgy gondolom második, vagy harmadik teles madár lehet...se jeladó, se gyűrű...
Videókat is csináltam...hogyne csináltam volna...
Másfél óráig volt lent...a begyét totálisan megtömte...
Szajkók eltűntek, ölyvek nyomokban sem voltak, de még a rafinált varjak sem mertek károgni.
Gyönyörű madár...minden porcikája fennséges.
Jól lakott...
Kicsit arrébb sétál...
Fel fog szállni...készülök...
És ahogy jött, olyan elegánsan eltűnik a ködben.
Azon gondolkozok hány szerencsés láthatott  eddig hazánkban vad szirtit...??? teljes nyugalomban, közelről, másfél óráig...???
Nem tudok mit írni.
Mit is írhatnék???
Szirti sas.





6 megjegyzés:

  1. Szenzációs, gratulálok!
    Olvasni, és a képeket nézegetni is öröm, képzelem milyen lehetett átélni. Adrenalinbomba. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Sanyi!
    Valóban frenetikus egy ilyen élmény. Talán még most is olyan mesebeli dolognak érzem.

    VálaszTörlés
  3. Azóta sem találok szavakat mióta először megláttam a képeket.
    Brutális..
    Brutális "szerencse". Bár nem szeretem ezt a szót használni olyan embereknél, eseményeknél akik megérdemlik az ilyen különleges pillanatokat.
    Inkább Brutálisan jókor voltál jó helyen. =)
    Hát nehéz lesz ezután "sasos lesbe" felülmúlni ezt a pillanatot...

    VálaszTörlés
  4. Ez a szerencse kérdés nagyon érdekes dolog. Ahogy végig gondolom az akkori körülményeket, úgy érzem, h a ködnek nagyonis jótékony befolyása volt a történésekre. Azóta többször is láttam, közelről is, de napfényben egyszersem jtt le a húsra, pedig biztosan látta. A lényeg, h minél többször ki kell ülni(ha van sok fölös idő) és ritkán megtörténik a csoda.

    VálaszTörlés