Volt egy nagy bak tavaly a fasorban.
Viszonylag későn-augusztus közepén- vettem észre.
Virgonc sutával mozgott, párszor alaposan meg tudtam nézni.
Fiatal, erőtől duzzadó, magas hatos volt...jó sötétre fenve.
Nagyon meg akartam keresni, így rászántam pár délutánt....
Tanyája felé tartva barkás úrfit veszek észre...csipeget a fűben...
Észrevett, de az 1000 mm nagy királyság ám...olyan messze voltam, h simán rám se hederített. Szerintem őz lehettem a szemében, így elindult megnézni...
Fordítottam vertikálba a gépet...de a keresőben látom, h balra kapja a fejét...
Kilesek a váz mögül...
Hoppá...hoppá...felkeltette az addig csendben pihenő nagy hatost...az agancsformáról rögtön látom, h a keresett bakról van szó.
Lassan átfordulok a monopoddal...az meg elindul a kis bak felé...azaz felém is...
Hallom, ahogy súrolódik a búza szőrén...lapulok és néha kattintok...
Tuti, h elhajtja...de azért próbálom lekövetni...hát nem sikerült...esélyem se volt rögzíteni ilyen közelről, de egy kis legelés után ismét irányomba indul...hát nem semmi élmény ilyenkor a fűben lapulni...
Mellé tettem a tavalyi portréját...egyértelmű...
Két suta is volt a közelben...már gyanús voltam, de nem mentek el csak riasztani kezdtek...
Az utolsó képet is így csináltam róluk..
Beugrottam az erdősávba...had menjenek...nem bántam már...
Ahogy egyenesedek a zöldből, mintha jobbra is mozdulna valami...köztünk van egy kis töltést, aminek a fedezékében gyorsan közelebb megyek...
Kikúszok a tetejére...és ez a látvány fogad..ejj, de örülök.
Gyönyörködöm benne, aztán ő is elfekszik...
A kocsi felé sétálva kis bakot zavarok fel...
Nicsak...ő feküdt múltkor az úton...csak még barkában...akit érdekel nyugodtan olvasson vissza.
.....
.....
Estefelé sem bírtam a fenekemen maradni...
Lucernatábla volt a cél...
Nem csalódtam...volt mozgás rendesen...
A végén volt idő a repcére is....bár a fény már elfogyott...
Szerencsére találtam benne bakot...
Elégedetten ballagok hazafelé...hiába...az őzekben nem lehet csalódni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése