Jól alakult a vasárnap. Délelőtt láttam két viaskodó parlagi sast egészen közelről. Az egyik el akarta lopni a másik zsákmányát és pont az autóm felé repültek. A szám is tátva maradt a jelenettől. Persze Murphy bácsi kirakatta velem otthon a fényképezőt, így kép nélkül húztak át felettem ezek a csodás madarak.
Körbejártam a pusztában és örömmel nyugtáztam, h a szalakóták már foglalják az odúkat. Több pár is szemem elé került. A lesemnél is ott vannak már, úgy tűnik egyik sem gyűrűs madár. Hétvégén megpróbálok kiülni rájuk.
Dehamár kint voltam...és jó fények voltak...bakok.
Visszanyúltam a "régi" területhez és módszerhez.
Sajnos az első bak hamarabb vett észre engem...
Öreg bak, sutával mozgott.
A második bakot már én vettem észre. A búzából osont át a gazosba.
Valami nem tetszett neki, pár szökkenéssel vissza fordult és ismét bevette magát a búzába.
Félszemmel láttam, h a mozgolódásra egy agancsos följebb feláll, de gyorsan vissza is fekszik. Belőttem a helyét és rákúsztam. 40 méterre nyomtam bele a monopodot a talajba. Gondoltam itt jó leszek, csak ki kell várnom.
Persze a napsütés már a múlté lett.
Egy ilyen közeledett felém...
A frontfelhő meghozta a szelet és a szúrós esőt is egyben.
Kitartok...nagyon érdekel ki fekszik előttem.
Már javában esett mikor végre kilesett a növényzetből. Nem is kattingattam. Lassan kiváltott a gazosba és felém indult el. Kiváló.
Az tükör hangja megfordította, de úgy hagyott ott, h nem tudta igazából mi zavarta meg esti sétájában.
Nagy bak, 500 g feletti...jövök még látogatóba hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése