2023. 03. 05.

 Csendes, szürke időben ballagok a határban. Árok és fasor szeli ketté a területet. Nézelődök mindkét oldalán, de nagy üresség van csak előttem. Kicsit leülök, jól esik hallgatózni és a nap is bujkál a felhők közül.. Jó döntés volt. Valami megzavart egy maroknyi őzet, akik felém kocogtak  a gyepen. A szelem rossz volt, de reménykedtem benne, h egy darabig nem éreznek meg. Így is lett, míg lőtávolba értek.

Természetesen megéreztek és már fordultak is vissza...Ígyhát mentem tovább én is. Egy másik erdőfolt mellett rudli vált ki éppen a vetésre...jó sokan vannak. Lopakodom feléjük és későn veszem észre az öreg bakot, amit már csak futtában tudok lefotózni...lényeg, h teljesen le van pucolva és még bőven februárt írunk...

A magasban rétisasok kiabálnak egymásnak...a hangulat tavaszi...

A rudli közben teljesen kivált elém, én hasoncsúszva közeledek feléjük..

Rám sötétedik...elindulok haza...

Egy másik alkalommal a gyöngybaglyos és vércsés gondolatok kapnak erőre.

Kikerült az új láda...

A vércsés les talapzata meg lett emelve(erre megy rá a székles), h emelni lehessen a beülőn is...remélem így jobban használni fogják...

Ha már kint voltam feltűnt a sok hattyúmozgás a légtérben. Gondoltam, h belvíz lehet valahol a sziken. Gyorsan utána jártam.

Ejj, ha maradna ebből a vízből még vagy 2 hónapig...de nem fog....

Délután több helyen is őzek után nyomoztam...végül a szemághiányos, öreg bak tanyáját kerestem fel.
Mikor a közelbe tudtam lopakodni késő délután lett. 

Egy magaslaton guggoltam éppen, mikor a semmiből az öreg egy másik barkást zavart elém...

De régen vártam már egy ilyen jelenetsorra...ugyanis az idegen vonakodott távozni...diszkrét ellenfény, jó távolság...és a bakok összeugrottak.

A vendég nem tartott ki sokáig...angolosan távozott...

A víz is alakul...tele van madárral, de idén már tényleg a vércsékkel meg a bagollyal akarok foglalkozni...aztán ki tudja....