Másnap délután szétnéztem a Pilikáni erdő környékén és azt tapasztaltam, hogy az őzek teljesen eltűntek. Se bak, se suta, se gida. Ilyen még sosem volt ezelőtt. Még messziről se láttam állatot, nemhogy fényképezési távolságból. Arra gyanakszom, hogy a mezőgazdasági tevékenységek beindulása zavarta meg az állományt. Rengeteg vízimadár van a határban: ludak, nagygázlók, récék és a gulya körül sok seregély. A nap most sem telt el érdekesség nélkül, ugyanis találkoztam egy kígyászölyvvel. Ritka madárnak számít ez a fenséges ragadozó, így nagyon örültem, hogy viszonylag közelről tudtam lefotózni. Másnap a malomtáblákat cserkeltem végig, de itt is nagy volt a csend. Egy sutának csak a füle hegye látszott ki a búzából, így fotó nélkül maradtam. Hat óra felé beültem egy lucernás közepébe és vártam. Közel hozzám fácánkakas dürögött, de ki sem látszott a növényzetből. Másfél óra várakozás után egy suta lépett ki a lucernára, de annyira idegesen viselkedett, ami megint gondolkodóba ejtett. Egy db expót engedett és riasztva rohant vissza a búzatáblába. Nem gondoltam volna, hogy az aratás ennyire megviseli az őzek idegeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése