Ezen a télen nagyon rákaptam a leses fotózásra...tetszik, hogy a körülmények nagy részét én határozom meg...eltervezem, hogy mit akarok és az esetek döntő többségében ki is tudom vitelezni...
Na igen, egy aprócska bökkenő azért mindig akad...
Így volt ez a csontollúval is...elég sokat láttam belőlük ezen a télen és folyamatosan agyaltam valamiféle csalizási technikán, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
Nem állt össze a kép és nem állt össze a hozzá vezető út sem...DE EZ JÓ...olyankor születnek a legédesebb fotók, amikor az alany nem adja könnyen a "bőrét"...
Arra jutottam, hogy cserkelve fogok a közelükbe jutni, ami a tél folyamán sikerült is, de nem tudtam a kívánt hatást elérni...még mindig "csak" egy szokványos csonttollú-fotó "nézett" rám a monitorról...
Lágy, napsütéses idő fogadott a dűlőúton...olyan hívogató idő volt...nem akaródzott beülni a sötét lesbe...lassan lépdeltem, legalább az úton élvezzem ezt a mesebeli időt...
Ismerős madárhangot hoz a szél felém...nem gyakori, de már nagyon ismerős..csonttollúak...
Kiszáradt cseresznyés tetejében pihennek úgy tízen...megállok, nézem őket, gondolkozok mit tehetnék...
Nagyon nyugodtak voltak... időről időre lereppentek és vissza...akkor jöttem rá, hogy inni járnak egy pocsolyába...ledobtam a motyót, gyorsan összeraktam a telét+2x-ezőt és máris kúsztam a víz irányába.
A madarak és köztem volt egy halom föld, így fedezékem is volt...bevackoltam magam és vártam...
Szomjasak lehettek, mert többször lejöttek inni én meg kedvemre komponálhattam...10 perc fotózás után úgy döntöttek, irány a messzi észak...de azért pár momentumot az életükből a memóriakártyán hagytak...annak ellenére, hogy nem vittem túlzásba a tervezést:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése