2013. 01. 20.

Egész nap ömlött az égi áldás...persze folyékony formában. Szeretek ilyenkor fotózni...az eső a szokottnál is nagyobb nyugalmat kölcsönöz a kintlétnek, így belevágtam a délutánba. A madarak étvágy nem szűnik..ezt  10 perc után megállapítottam.
Gondoltam kísérletezek és feszegetem a Canon határait...
Elég messze ismerős fakopáncs(pici fehér folt) verte egy fenyő kérgét...gondoltam felcsattintom a 300-asra a 2x-ezőt és arra még pluszban az 1,4x-ezőt...számoljunk egy kicsit....1344 mm...leírni is fantasztikus, hát még azt látni, hogy a harkály kitölti a keresőt...
Tükörfelcsapás kioldó nélkül, babzsák és 1/25-öd rekeszidő...miért ne....
A végeredmény szerintem arról árulkodik, hogy ez az optika tényleg megkérdőjelezhetetlenül a legmagasabb szintet képviseli...a fotókon nincs vágás és az utómunka is minimális..íme:

A teszt közben vettem észre, hogy valamitől tartanak a kismadarak az etetőnél. Nagyon óvatosan és gyorsan szedegették el a napraforgót. Valami mozgott a tuskó másik oldalán, de nem láttam belőle semmit, viszont a hangjáról rögtön felismertem.
Megérkezett végre a kosorrú veréb. Úgy is ismerik, hogy a vasorrú pinty, de manapság csak Meggyvágónak hívja a köznyelv. Nem mutatta magát sokáig, de örömteli, hogy ő is felfedezte a potya eleséget.