Jakab Sándor fotónaplója

2014. július 8., kedd

2014. 06. 29.

Most a szalakótákról kellene írnom....
Mindig nagyon várom őket...rendbe teszem kedvelt költőládájukat, keresek egy autentikus beszállót, megtervezem a fotózás irányát...egyszóval fontos esemény ez fotós naptáramban....
Mégis, idén valahogy lemaradtam róluk...
Pedig költöttek most is, sőt sikeresen kirepültek a fiatal madarak...fotó viszont egy árva darab sem készült a folyamatról...
Egy tavalyi pillanat jutott idénre erről a hihetetlen madárról...

Az olvasó biztosan tanácstalanul áll eme felvezetés hallatán...megmondom őszintén.....én is:)
Pedig egészen egyszerű ok áll minden mögött....
A mocsár...
Amikor a hajnali fotózásokat terveztem őket is bekalkuláltam, de hajnalhasadatával mindig a vizes lesekben kötöttem ki.
A fene se tudja, hogy miért.
Talán a meglepetés varázsa, ami a vízpartra irányít unos-untalan.
Sose tudni mi esik be éppen...a fajgazdagság is elképesztő...a hajnalok pedig utánozhatatlanok a vízparton.
Egy időben mindig a kormoránokat vártam....
Konkrét jelenetre fájt nagyon a fogam....
Mikor kiugrik a vízből szárítkozni, mindig csapkod és kirázza magából az összes vizet....
Na ezt akartam én finom ellenfényben a cf-kártyán tudni....
Sokat feküdtem ki ezért és egyetlen alkalommal egész jól összeálltak a dolgok....

Persze van még mit javítani a képeken, de alapvetően elégedett vagyok...
A hűsölő katonát meg levideóztam...

A másik megálmodott jelenet a kócsag hallal, szintén ellenfényben.
Itt a legnagyobb probléma a mocsár haleltartó képessége.
Vadásztak a kócsagok becsülettel, de csak nagyritkán tudtak halat zsákmányolni.
Egy napos délutánon végre ez is összejött...
Megjött egy kócsag...

Fél óra alatt 4, viszonylag nagyobb ezüstkárászt kikapott a vízből...

Ez sem tökéletes, de kezdetnek nem rossz:)
Aztán ott vannak még a bakcsók.
2 adult madár lakik a nádasban.
A végén már biztosabban megjelentek, mint a kócsagok...
Bátran kísérletezhettem a fényekkel...jó alanynak bizonyultak.

Minden idilli volt ezidáig....
Egy hétig nem néztem leseim felé és mire újból nekifeküdtem volna, megdöbbenve tapasztaltam, hogy 30 centi víz eltűnt a mederből.
Ez önmagában nem lenne baj, de így a nádtorzsák ezrei tették tönkre az elénk táruló látványt....grrrrr.
Annyira nem volt ez ínyemre, hogy elmentem inkább parlagi vizitre.
Órákat tudok eltölteni egy szénabála takarásában figyelve az adult költőpárt.
Jól vannak...egy fiatalt láttam, de lehet, hogy van még a fészekben egy másik...még videóztam is egy kicsit a revírt felügyelő öregekről...

A feltételezett hímet viszonylag közelről tudtam fotózni, mikor kedvenc fasoruk fölött körözött...nagy vállfoltjairól könnyen megismerem...

Jól látszik a nemek közti méretkülönbség is, ha a pár együtt termikel....

.....
.....
Az apadó mocsár nem hagyott nyugton.
Ott a sok madár és nem tudok egy értelmes fotót csinálni semmiről...
Gondoltam egy merészet és megpróbáltam olyan kompozíciókat keresni, ahol talán nem annyira zavaróak a torzsák...
Délután mentem ki és néma csendben foglaltam el parti lesem...
Meglepetésemre 2 új fotóalany mutatkozott rögtön lencsém előtt...furcsa páros így egymás mellett....kanalas gém és kiskócsag...végig együtt mozogtak, talán ez egy vadászati stratégia...

A víz visszahúzódásával megjelentek a cankók.
Ma réti és erdei volt porondon...

Beesett egy fiatal szürke is...mármint gém, nem cankó:)

Voltak töcsök is..

A nap jelenetét ismét egy nagy kócsag vitte el.
A megmaradt vízfelületet kihasználva egy óriásit lubickolt. Öröm volt nézni, hogy milyen áhítattal veti magát a langyos vízbe újra meg újra.

Mozgóképen sem utolsó látvány...

Miután befejezte jöhetett a tollrázás, borzonkodás, piszkálódás...jobb szavak most nem jutnak eszembe:)

Miután kimásztam, átgondoltam a dolgokat.
Ezek a fotók dokumentálni jók ugyan, de én ennél mindig többet szeretnék.
A lesek helyzetén változtatni kell. Alkalmazkodni fogok a megváltozott környezethez és a 2 úszó lest átpozicionálom egy kicsit.
Remélem a következő vizes poszt már az új helyszíneken készült fotókról fog szólni...

2014. június 25., szerda

Június közepén -évek óta- pár napot a Tiszánál töltünk.
Mindig latolgatom, melyik időszak lenne a legjobb...persze nem a strandolás érdekel....sokkal inkább a felejthetetlen tiszavirágázás.
Idén sem volt ez másképp.
Szegednél megindult a rajzás...felénk 1-2 nap csúszással szokott kezdődni, irány tehát Tiszafüred.
Van egy megszokott helyem, már több éve oda járok kérészt fotózni.
A hellyel annyi a gond, hogy nagyon mély a víz így csak a csónakból lehet ügyeskedni.
A virágzás ismét gyönyörű volt.
A nyugodt, nyári este, a kérészszárnyak halk surrogása, a békés folyó mind-mind emeli az esemény szépségét.
Talán a videó vissza tud adni valamit ebből a varázslatból...

Természetesen készültek képek is.
A 300-assal is fotóztam, de idén inkább a 10-20+vaku kombinációját alkalmaztam...
A többszáz expóból nem lett sok közlésre érdemes ..ez már csak egy ilyen műfaj.

Az biztos, hogy 2015-ben egy olyan helyet fogok keresni, ahol be tudok menni a vízbe, valamint kipróbálom az 50 mm-es fókusztávot vakuval kombinálva.

2014. június 20., péntek

2014. 06. 01.

Van, mikor váltani kell a bevett sémán.
A hajnalnál nem lehet szebb időszak a fotózásra, de kényelmesebb annál inkább lehet.
Késő délutánra feküdtem ki, oldal és szembe fényre... kíváncsi voltam a dolgok alakulására..
Első vendégem a hangos nádirigó volt...magam sem gondoltam, hogy valaha is elhagyja a nádast...

Alig fekszek 10 perce 2 nagy kócsag érkezik. Jól esik a szomjoltás a tikkasztó melegben.

A fény még nem az igazi, de ha már itt vannak nem mehetnek el fotó nélkül.
Az egyik belekezd bámulatos tollpiszkálásába...még 600 mm-en vagyok...

Az oldalfény nem tett jót a képnek, de ahogy megyünk előre egyre jobb lesz a megvilágítás.
Közben elindulnak az árnyékos részek felé, nagyon katonásak...

Alig látok, patakban folyik rólam a víz...
40 fok fölé saccolom a sátorban lévő hőmérsékletet + neoprén mellcsizma...mindenki képzelje el...
Az egyik kócsag ismét tollait rendezgeti, egy sokkal jobb helyen...

Itt már 300 mm-en vagyok, némi vágással....
Így is elégedetten mennék haza, de a nagy fehérek tovább vadászgatnak a növekvő süllő hínárban.

Az egyik előttem áll meg...300 mm-be alig fér be..a fények finomak....mozdulatain látszik, hogy ismét tollápolás következik...
Eddig is úgy gondoltam, hogy a tollászkodó, nászruhás nagy kócsagnál kevés szebb és elegánsabb élőlény létezik a természetben...ez a madár vastagon igazolta ezen gondolatom.
Káprázatos mozdulatsort fotózhattam mesés ellenfényben...
Szavakba önteni ezt képtelenség...
Íme...

A mai napig beleborzongok ebbe a látványba...
........
........
Nem mindig visz rá a lélek a hajnali kelésre.
Azt hiszem a szervezetem érzi, hogy mikor summázódik annyira a fáradtság, hogy inkább a mély alvást választaná...
Elkönyveltem magamban, hogy ezen a vasárnap hajnalon otthonom melegségét választom...semmi fotózás, semmi korán kelés...
A rutinos olvasó sejtheti(márcsak a poszt keletkezése miatt is), hogy tervem hamar dugába dőlt.
Felívott egy barátom, hogy nagyon szeretne jönni leselkedni, így nem volt más választásom...gyorsan kipukkasztottam lustálkodásról szőtt álmaim lufiját és készültem a fél 3-as kelésre...
A cimbi pontos volt, mint mindig.
Befektettem szembefényre én meg bemásztam az úszóba.
A ludak minden hajnalban ott kezdenek, legalább tuti lesz sikerélmény...
Alig világosodott, de a nyári óvoda már megjelent barátom előtt...jól van, nem jöttünk hiába.
4:30....
Előttem semmi, hunyni kellene egy fertáj órát....
Ilyenkor???
Most jönnek a legszebb fények...kitartok.
Nagy kócsag érkezik...
Aztán még egy és mégy egy és még egy.....stb..

Csak jöttek és jöttek folyamatosan lesem elé...szerintem a környék összes madara ott volt.
Nem vadásztak csak tollászkodtak 15 percig, aztán ment mindenki saját dolgára.
Ismét egy olyan viselkedésforma, amire nem találok magyarázatot. Legvalószínűbb, hogy valami megzavarta őket pihenőhelyükön és arrébb repültek 300 métert..