2011. 02. 11.

Ezen a hétvégén megpróbáltam kékes rétihéjákat fotózni. Már nincsenek a területünkön sokáig, így utolsó próbálkozásom volt ez a röpképfotózás. Igazából csak leültem egy kedvelt földterület szélére és mozdulatlanul vártam a madarat. Mint ahogy mindig, most is a tojóról sikerült normálisabb fotókat csinálni...valahogy mindig ő karul felém. Nagyon szép ez a madár. A tojónak tényleg bagolyszerű "arcszerkezete" van. A szikrázó napsütés arra ösztönzött, hogy a közeli erdősáv végében legelő őzeket próbáljam becserkelni. Lassú mozgás és némi hason kúszás után elfogadható távolságba jutottam hozzájuk. Szerencsémre egy róka is kiváltott a sűrűből és ha kicsit jobb a szelem egészen rám jött volna. Egészen napnyugtáig fotóztam őket és ahogy a bakokat figyeltem feltűnt, hogy a tavalyi agancshoz képest mennyivel kisebbek az ideiek. Figyelemre méltó példánnyal nem is találkoztam. Az egyik bak-valószínűleg- sugárgomba fertőzés miatt egy hatalmas dudort növesztett a homlokára. A kondíciója átlagos volt, viszont az agancsa nagyon nyeszlett formát mutatott. Kíváncsi vagyok az agancsok alakulására, de semmi pozitív előjelet nem tapasztaltam, szerintem jóval a tavalyi méretek és súlyok alatt lesznek az idei fejdíszek...