2012. július 20., péntek

2012. 07. 19.

Az elmúlt időszak eltervezett munkái nem éppen úgy valósultak meg, mint azt megálmodtam. Van ez így...nem lehet mindig szerencséje az embernek, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem úgy ütöttem a vasat, mint amilyen forró volt:))
A kisrókákat nem sikerült elcsípni legutolsó alkalommal már nem is találtuk őket a kotoréknál:
Nem csüggedtem, mert többet is feküdhettem volna a közelükbe, de nem sikerült. 
Majd a Szalakóták kárpótolni fognak mindenért-gondoltam-és megterveztem a következő fotózást.
Már egy hete nem abajgattam őket, így gondoltam tuti lesz a siker. Kivittem a szüleimet is a leshez, hogy amíg beülök "eltereljék" a madarak figyelmét. A baj ott kezdődött, hogy nem volt les...helyesebben volt, csak összedőlt a szélviharok következtében...vagy ki tudja......és ott folytatódott, hogy nem hallottam a kicsik hangját sem... így el kellett könyvelnem, hogy már kirepültek...
Optimizmusom nem engedte, hogy emésszem magam, ezért a késő délutáni fények már egy másik helyen értek. Kíváncsi voltam, hogy van -e már üzekedés a területen és ekkor kezdődtek az igazán érdekes dolgok...
Átcserkeltem egy száraz tölgyesen és ahogy kinéztem a szélén 6 Mezei nyulat fedeztem fel a frissen kaszált lucernában...jól elvoltak...csipegettek, kergetőztek. Jól kivehető a baknyúl és a nőstény nyúl közti különbség..legalábbis a fejforma alapján...




Egyszer csak fiatal-jó képességű-őzbak lép ki a  kukoricából....nagyon óvatos, még a nyulakat is kétkedve nézi...nem időz sokat a nyílt terepen...megjelöli területét" kitölti dühét" egy kórón és már be is vált a tölgyesbe...



A bak után egy macska jelenik meg a színen...pockozni jöhetett a tarlóra...
A macska hamar eltűnik, de újabb meglepetés ér, ugyanis megjelenik az a két kóbor kutya, amiket már múltkor is lefényképeztem...vadul ásnak a mezőn és az egyik kövér pockot zsákmányol a munka végeztével...

Az ebek hamar észreveszik a nyulak jelenlétét és nem feltűnően közelítenek feléjük. Valamilyen közös jelre nekiiramodnak- a remélt nyúlhús fejében-, de a fülesek könnyedén rázzák le őket...
Balról éves bak rohan a mezőre nyomában a terület "gazdájával"...olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az üldözésről lemaradok...grrr
A rangidős bakot már ismerem, tavasszal már találkoztunk -mit mondjak- eléggé felháborodott a betolakodón:
A nap legemlékezetesebb élménye mégis az marad, amit a két kis haramia produkált, ugyanis a -láthatóan kimerült-, fiatal bakot is megpróbálták elkapni..nem is egyszer...háromszor eredtek utána...
Sajnos azok az emberek a felelősek mindezért, akik kirakják a megunt kedvenceket...azok pedig életben próbálnak maradni...vadásznak és hatalmas stresszt okoznak ezzel a vadvilágban...
Az őz könnyedén elmenekült, de atlétikusabb kutyák elől lehet, hogy nem tudott volna...

Nagyon tanulságos nap volt ez...






2 megjegyzés:

  1. Sajnálom a szalakótákat!Nem szóltál a kutyák miatt a vadőrnek?Habár milyen vadőr az,akinek a területén hónapokig kóbor kutyák garázdálkod(hat)nak!?

    VálaszTörlés
  2. Sebaj, majd jövőre...így is sok tapasztalatot szereztem.
    A kutyákat már jeleztem a vadőrnek, de ezek szerint nem történt előrelépés az ügyben...megdöbbentő, hogy mindent megtámadnak...

    VálaszTörlés