A kisrókákat nem sikerült elcsípni legutolsó alkalommal már nem is találtuk őket a kotoréknál:
Nem csüggedtem, mert többet is feküdhettem volna a közelükbe, de nem sikerült.
Majd a Szalakóták kárpótolni fognak mindenért-gondoltam-és megterveztem a következő fotózást.
Már egy hete nem abajgattam őket, így gondoltam tuti lesz a siker. Kivittem a szüleimet is a leshez, hogy amíg beülök "eltereljék" a madarak figyelmét. A baj ott kezdődött, hogy nem volt les...helyesebben volt, csak összedőlt a szélviharok következtében...vagy ki tudja......és ott folytatódott, hogy nem hallottam a kicsik hangját sem... így el kellett könyvelnem, hogy már kirepültek...
Optimizmusom nem engedte, hogy emésszem magam, ezért a késő délutáni fények már egy másik helyen értek. Kíváncsi voltam, hogy van -e már üzekedés a területen és ekkor kezdődtek az igazán érdekes dolgok...
Átcserkeltem egy száraz tölgyesen és ahogy kinéztem a szélén 6 Mezei nyulat fedeztem fel a frissen kaszált lucernában...jól elvoltak...csipegettek, kergetőztek. Jól kivehető a baknyúl és a nőstény nyúl közti különbség..legalábbis a fejforma alapján...
Egyszer csak fiatal-jó képességű-őzbak lép ki a kukoricából....nagyon óvatos, még a nyulakat is kétkedve nézi...nem időz sokat a nyílt terepen...megjelöli területét" kitölti dühét" egy kórón és már be is vált a tölgyesbe...
A bak után egy macska jelenik meg a színen...pockozni jöhetett a tarlóra...
A macska hamar eltűnik, de újabb meglepetés ér, ugyanis megjelenik az a két kóbor kutya, amiket már múltkor is lefényképeztem...vadul ásnak a mezőn és az egyik kövér pockot zsákmányol a munka végeztével...
Az ebek hamar észreveszik a nyulak jelenlétét és nem feltűnően közelítenek feléjük. Valamilyen közös jelre nekiiramodnak- a remélt nyúlhús fejében-, de a fülesek könnyedén rázzák le őket...
Balról éves bak rohan a mezőre nyomában a terület "gazdájával"...olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy az üldözésről lemaradok...grrr
A rangidős bakot már ismerem, tavasszal már találkoztunk -mit mondjak- eléggé felháborodott a betolakodón:
A nap legemlékezetesebb élménye mégis az marad, amit a két kis haramia produkált, ugyanis a -láthatóan kimerült-, fiatal bakot is megpróbálták elkapni..nem is egyszer...háromszor eredtek utána...
Sajnos azok az emberek a felelősek mindezért, akik kirakják a megunt kedvenceket...azok pedig életben próbálnak maradni...vadásznak és hatalmas stresszt okoznak ezzel a vadvilágban...
Az őz könnyedén elmenekült, de atlétikusabb kutyák elől lehet, hogy nem tudott volna...
Nagyon tanulságos nap volt ez...
Sajnálom a szalakótákat!Nem szóltál a kutyák miatt a vadőrnek?Habár milyen vadőr az,akinek a területén hónapokig kóbor kutyák garázdálkod(hat)nak!?
VálaszTörlésSebaj, majd jövőre...így is sok tapasztalatot szereztem.
VálaszTörlésA kutyákat már jeleztem a vadőrnek, de ezek szerint nem történt előrelépés az ügyben...megdöbbentő, hogy mindent megtámadnak...