2013. 09. 14.

Végre szeptember...
Színesednek a levelek, csípni kezdenek a hajnalok, köd gomolyog  a szűk völgyekben...
Sok mindenért szerethetjük Szent Mihály havát, de a természetfotósok mégis egy dolgot említenek ilyenkor...SZARVASBŐGÉS!!!
Jómagam már sokszor emlegettem...többek között ebben a blogban is...
Sokat is jártam utána...szinte teljes eredménytelenséggel...értékelhető fotó a sok év alatt egy sem született...
A felajzott szarvasbika hangja elképesztő...pláne közelről...már csak ezért is érdemes kimenni....
DE....én végre egy szép fotót szeretnék már....
JA....és mindezért nem vagyok hajlandó Gemencre utazni...ott tuti a siker...könnyűszerrel lehet bikát fotózni....akár kapitálisat is....
Na de az Északi-Középhegységben másról szól a történet....itt nagyon kell iparkodni még a bika megpillantásához is...a fotó meg szinte extra....hát ha még egy jó bika lenne rajta....persze ez relatív, mert felénk 8 kg már megállítja a legjobb bikákat is...
Ilyen előzményekkel virradt rám 14-e...
Még sötétben tettük le a terepjárót Szalonna határában...Gáborral megyünk(sokat segít ebben a projektbe)és szerencsére velünk van Pisti, a hivatásos vadász...
Bikanézőbe indulunk, de azért fotózni is lehet:)
Mint oly sokszor, csepergős idő fogad minket.
 Szépen szólnak a daliák mindenfelé...egyik rekedtes, a másik inkább öblösebb...
Jól esik hallgatni...még úgyis sötét van.
Végig cserkelünk a garád mellett...az a terv, hogy a vadföldről visszaváltó bikákat lessük meg és csípjük el egy fotó erejéig...
Közben szépen világosodik...

 Nincs szerencsénk...párhuzamosan megyünk az egyikkel, de nem akarja megmutatni magát, csak a legsűrűbben mozog...
Bőgicsélünk mi is, hátha megtörik az átok...
Hirtelen, a túloldalon 4 fiatal bika ugrik ki az erdőből...messze vannak, de azért nagyon jól mutatnak az oldalban...

A nagy izgalomban fel sem tűnik a garádból kiváltó magányos harcos...mire oda fordulok, csak a farát látom...grrrrrr
Tovább megyünk és a dombél felé vesszük az irányt...egy cserkészúton haladunk fölfelé...tarvadakat mozdítunk meg, de mintha egy agancs is villanna a fák között...
Az egyik tehén az úton marad...csak pár másodpercig, de nekem elég...

Na, valami hasonlót szeretnék....csak a hímmel...
Arra gondoltam...jó, hogy nem váltottam 4/600-ra...többek között ezt a fotót sem tudtam volna elkészíteni...f/2,8 ,1/80, iso800, kézből...
Kiértünk egy nyíltabb részre...egy tehén és borja szépen megvárt minket...

De vártak még valakire...

Jól láttam az előbb...bika is volt a rudlival...
Gábor rábőgött, mire az uraság szépen fordult egyet...

Nem nagy szám egy ilyen sorozat, de ismerve az előzményeket...én nagyon örültem neki...
Nem erőltettük tovább, úgyis minden visszaváltott már a sűrűbe...
Az igazi bőgés még várat magára....majd a 20-i hétvégén...remélem dübörögni fog a tesztoszteron...
Délre otthon voltam...
Kis pihenés...ebéd...és máris kész a délutáni program...
"Szemetel"...ahogy a meglett emberek mondják...
Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy szeretem az ilyen időt...
Lágy, szórt fények...nyugalom a határban...
Ledobom a sátrat egy lucernatarló szélére....tuti beesik valami nagygázló pockozni...
Sokszor figyeltem már őket....eső után különösen szeretnek a szárazon vadászgatni...
Nem is kellett sokat várni...

Pockoztak, ahogy gondoltam:)...éppen napsütésben...

Nagy forgalom volt a lucernaföldön...réti héja billegett folyamatosan körülöttem...

de csak ritkán szállt le...

Őt kéne még megcsípni, de nem könnyű eset...
Vércse szitált a bálák fölött, de ő sem fogott semmit...legalábbis előttem.

Ismét rákezdett az égi áldás....
Meg sem fordult a fejemben, hogy szedelőzködjem...éreztem...történni fog valami...
Ölyv landol az egyik hengerbálán....

 Vadászgat, de nagyon messze van...
Közben a nagyok is akcióznak...

Lekötnek a kócsagok...most veszem észre az ölyvemet...közelebb ült...

Nagy lehet a pocokmozgás sátram előtt, mert nagyon ide figyelget...
Leugrik a földre és bedob egy falatot...

Majd felém sétál...

Elképesztő, de ideális távolságban van és ismét elkap egy rágcsálót...

Nem hezitál túl sokat...gyorsan szétkapja a falatnyi egeret...
Aztán elégedetten pózol...még állóba is fordíthatom az optikát...

 2 órán keresztül szaladozik előttem és többször is zsákmányol...
Az eső eláll és megjön a szél...

 Azon gondolkozom, hogy milyen mákom van ezzel a nappal:)))
....amikor megindul az egész tarló...!!!
Mindenki felém repül: ölyv, kócsagok, héja stb...nem értem mi történik....talán ember a láthatáron????

Neeeeeem....
Jön a parlagi...

Csak átrepül a területen, de mindenki felszívódik...ő a seriff:)
Minden klappol...nem akaródzik menni....
Ilyen idő volt egész nap...vegyes, de megunhatatlan.

 Őzbak rohan keresztül a tisztáson....most inkább svenk, mint kimerevítés...

Aztán lassan visszasétál...láttam már nyáron...

Elgémberedtem...
Ideje befejezni a mai napot...
Hazafelé megnézem a nagy tócsát...csak így hívom...
Hát...van madár rajta rendesen...

Legközelebb ide jövök elgémberedni...:))