Az óraállítás kicsit megtréfált...
Pontosabban a telefonom tréfált meg, mivel automatikusan átállította magát...mindegy...
A lényeg mindebből, hogy 1 órával hamarabb érkeztem meg a vízpartra a tervezetnél....
Na, legalább nem kell rohanni. Lassan közelíthetem meg fekhelyem...hátha nem zavarok el semmit.
Így is történt...apránként verekedtem át magam a nádon és a vízben is vidra módjára osontam....
Nem hallottam szárnysuhogást, se gágogást...tehát tervem működött.
Százféle hang töltötte be az éjszakát, de a guvat visítása és a bölömbika huhogása egészen különösen hatott...
A szürkületben tisztán látszott, hogy kanalas gácsérok viaskodnak a les előtt, nem-több, mint 10 méterre.
Végre kanalasok minőségi távolságban...
Alig vártam a -lassan érkező- fényeket...
A víz újabb arcát mutatta...pára terjengett mindenfelé...
Kezdtem vigyorogni, mikor felém siklott az első kanalas. Részleteket fölösleges keresni, inkább a hangulat a lényeges...
Aztán ketten jöttek....
Ment a hajnali szürcsölés, de még mindig párában...
Ahogy világosodott egyre több madár került elő a növényzetből. Főleg szárcsák, de volt tőkés réce, csörgő réce, böjti réce, guvat, vízityúk és nyári lúd is.
Egy rétihéja pár lesem mögül kezdte hordani a fészekanyagot.
Sajna a madarakat átmozdították a holtág felső részére, így nem maradt más, mint elhúzni a csíkot.
Volt azért hiányérzetem, de a kanalasoknak nagyon örülök.
.....
2014. április 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon tetszik!Szombat hajnalban nekem is a tavi lesbe kell mennem!
VálaszTörlésKöszi, ez a vízi világ egyszerűen megunhatatlan.
VálaszTörlésSzombatra egy kalappal!
A libákat nagyon irigylem. Gyönyörűek...
VálaszTörlésFenséges állatok az biztos!
VálaszTörlésNemsokára jön az újabb bejegyzés.