2014. július 17., csütörtök

2014. 07. 06.

Van egy álláspontom a fotózásról...
A képeimért szeretek megküzdeni.
Felismerni, megtalálni, megfigyelni, kigondolni, kivárni, megvalósítani, örülni, büszkélkedni, visszamenni, újra átélni, továbbgondolni......
...........szóval egy fotó nálam mindig önálló szellemi termék marad, amibe a fotós minden kreativitását és ügyességét beleteszi....
Akkor tudok felhőtlenül örülni, ha az egész folyamatot én viszem véghez...
Éppen ezért ritkán megyek vendégségbe fotózni.
Ha mégis kivételt teszek leginkább tapasztalatszerzés okán teszem, vagy kíváncsiságból....
....
....
G. barátom talált egy pocsolyát a Hernád mellett és lelkendezve mesélte mennyi fekete gólya jár oda kajálni. A képeit nézegetve elgondolkoztam az egyiken....mobillal készítette a leshelyből egy adult feketéről, amint a les előtt áll.....uhhhh, ez azért fájt...
Ja, mindezt úgy, hogy a tákolmány 1 napja volt a víz mellett....na ez még jobban fájt:)
Nem volt mit tenni másnap már ott voltam és vártam azt a 25 fekete csodát.
Gondoltam én, hogy nem lesz hús a babból, de nagyon kíváncsi voltam...
Maga a pocsolya úgy 30 méter hosszú és mg-i kultúra kellős közepén párolog...jó helyen van.
Sok cankó volt...főleg réti, szürke, erdei, kormos, meg kanalasok, meg szürkék, meg kócsagok.....de nigra egy szál sem....
Sejtettem, hogy ez lesz....
A haza úton végig azon gondolkoztam, mikor jövök legközelebb...
4 nap múlva megint meg kellett próbálnom...hátha.
A múltkorinál is több madár mozgott a vízen...főleg cankók
Varázsütésre, még erős fényben  megjöttek a gólyák...
Pár dok.fotó után lapultam, mint egy hiúz...véletlenül se vegyenek észre...
Szépen kivárom az esti megvilágítást és majd akkor teszem tele az összes cf-et közelebbinél-közelebbi portrékkal:)
Hát nem így lett...
Jött egy nagyobb kócsag-csapat és a feketék 2 perc után tovább álltak....mondom, ilyen nincs!
Lefőttem rögtön...
Maradnak a többiek.
 Szerencsére a cankókra mindig lehet számítani.
Erdei cankó...
Réti cankó...
Füstös cankó...
Szürke cankó...

Ahogy a partikat fotózgatom piros láb mozdul a keresőben...
Visszajött egy gólya...el sem hiszem...
Közeledik felém, táplálkozik, nyugodtan viselkedik...


Még nem voltam ilyen közel ehhez a madárhoz, micsoda látvány.
Nem marad sokáig, de a kő már leesett a szívemről...köszi G!
....
Fiatal szürke gém közeledik valamit nagyon figyel...
Hal van a vízben...
Kisebb szépséghiba, hogy már nem él....

A szürkének sem kell, de a jelenet nagyon érdekes volt.
Aztán tovább jön felém. Portrét is akar...300 mm, vágatlanul.
Jó volt ez a délután.
A kócsagok felgallyaztak a nyárfákra...idje volt nekem is lelépni.
A nap utolsó képet a szürke biztosította...játékosak ezek a fiatalok:)
Örülök a fekete gólyának, jó nézegetni a képeket, de igazán akkor leszek elégedett, ha hazai pályán akadunk össze egyszer.
A kocsiban, hazafelé mélázok....
A lucernáson suta suhan keresztül...nyomában szabályos, hatos bakkal...MICSODA!!!!!
Nyakunkon az üzekedés:)))

2 megjegyzés:

  1. Hogy te mindig kikötsz valami izgató pocsolya mellett...:)
    Az a bakos "képeslap" nem semmi felhozatal...:)
    Grat.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Azért jó egy pocsolya, mert nem kell érte fotós csónakot barkácsolni, hogy körbefotózzam:)
    A bakos kép meg csak a töredéke a valós számnak.
    Hiába...az életem:)

    VálaszTörlés