2014. 07. 26-27.

Július utolsó harmadában már nincs olyan nap, hogy ne szagolnék az őzek felé.
Viszket már nagyon az ujjam az erősebbnél-erősebb bakokat keresve. Türelmetlen vagyok!
Felénk szinte mindig július utolsó 4 és augusztus első 4 napja a nyerő, ha őznászról van szó.
Mindig elmondom, hogy  nem megyek ki hamarabb, úgysincs értelme. A bakok még pihennek a nagy esemény előtt, alig mozognak, azt is szürkületben teszik.
Persze sosem bírok a hátsómon maradni!
Ja, igen...a legdrágább őzfotómról is mesélnék pár sor erejéig....
Nem nagy sztory, csak az 1,4 x-ezőm egy kúszós-mászós őzes napon szépen kiugrott a zsebemből egy 3 hektáros, combig érő lucernás közepén . Kerestem 3 napig, még fémdetektort is bevetettem(köszi G.)!
5 évi szoros együttműködés után extenderem és én külön utakon folytatjuk....
Most már viccesebben fogom fel, de akkor nagyon rosszul érintett....jó lecke volt.
.....
.....
Vissza a jó dolgokhoz....
 A hajnalokat és estéket kedvenc helyeim feltérképezésével töltöm és ha netán összeakadok egy pofás bakkal, hát mehet egy fotó is:)
Hívogat is ilyenkor az ember, de csak módjával...inkább a jó helyek megtalálása a legfontosabb.
21-én volt az első tapogatózó pikulázás...
Semmi, csak egy gombás suta érkezett a gazosból...

Másnap, a baktai területen ismét egy suta jött be elég közelre... és mindkettő suta hangra.

Jó sokat caflattam, de korosabb bakokat, jó fényben még csak nem is láttam...
Ilyenekre futotta...

Pedig jó fényből volt rendesen...

Viszont végre sikerült dokumentálnom az első vaddisznót a területemen(Borsodi-Mezőség déli része). A vadászok hoztak már nem egyszer terítékre, de nekem a fotó a lényeg, még ha csak dokumentum is...

Július 26. Délután.
Lassan cserkelek egy nádfal mentén... jobbra lucerna, balra a mocsár(úszó leseim meg a kérges iszapon:()
Sutát mozdítok ki a nádból, nyomában bak rohan. Gyors síp...a bak máris vissza pördül.
Nem egy kapitális, de idén ő az első üzekedős bakfotóm...

 Tovább cserkelve a suta 2 gidáját veszem észre a tarlón...aranyosak.

Ezen kívül semmi, nem is látok több őzet, viszont az egyik les előtt(kb 5 m) úgy 100 kacsa pihent...
.......
.......
Másnap hajnal.
Háromnegyed 5. Nem akar világosodni.
A legjobb területem szívében vagyok. Tavaly elképesztő napom volt ugyanitt. Nem vagyok babonás, de babonából ugyan azon a helyen kezdek, mint 1 éve:)
Alig akart megszületni a fény...

Minden jónak tűnik, mégis semmi...
Francba...még mindig hamar van? Még nem ugranak a bakok?
100 métert megyek előre..... vörös foltot vörös folt követ és a másodikon agancs van.
Na. akkor csak nem jöttem hiába.
Közelebb megyek, de  a bakot nem tudom magamhoz édesgetni...jön viszont másik kettő.
Ilyet se láttam még...egymás után...
Főbak és mellékbak a horizonton:))

 Annyira nincs önbizalmuk, hogy az  erdősávban megállnak...minden bizonnyal félnek a területestől, pedig ketten csak legyőznék az erősebbet:)
Akkor megyek én...feljebb cserkelek, az erdősáv mellé és ismét hívok.
Egyből hallom a csörtetést...
A legényeknek sokat kell még tanulni, ugyanis 30 méterrel túlszaladnak a vágyott suta hangján...
Mögülem néz ki az első...

Majd mindketten kijönnek elém(a szagomon keresztül!!!) és ott forgolódnak...

Kicsit még szórakozok velük, aztán osonok tovább.
Ismét beugrik az előző év...
Pont itt fotóztam azt a szép bakot....de jó lenne most is valami hasonló...
Leülök, hallgatózok...semmi nesz.
Suta hanggal operálok...hátha van szabad bak hallótávolságban.
Vörös szín mozdul a zöld növényzetben. Nem rohan, nem szeleskedik...ez mindig jót jelent:)
Szürke pofa kerül elő az erdősávból...erre néz...

Valami nagyon tömörnek látszó, fekete agancsa rögtön megdermeszt.
Atya ég! Micsoda bak közeledik!
Komótosan jön, kicsit oldalvást. Magas a lucerna, de valahogy meg kell oldanom.
Alig merek exponálni. 300 mm, 2,8-as rekesz..kevés a fény...szóval közel kell engednem.

Nyugodtan viselkedik, ő biztosan nem tart semmilyen udvarlótól...
Mindjárt itt van...huhúú, elképesztő fejdísz...

 Páratlan 8-as bak, simán üti az 500 grammot.
Besétál a lucernába, velem egy vonalba és csipeget...

Valamiért nem jön tovább.
Akkor veszem észre, hogy bambitekintetű suta figyeli minden lépését.

 Ahha...
Szóval az öreg elsétált meglévő sutájától az igéző hangok felé, de inkább maradt a biztosnál....szagjeleket azért még én sem tudok biztosítani, meg olyan bájos suta-pillantásokat sem.:))
Jó álcám és szelem ellenére asszonyságnak nem tetszik valami és elviszi a bakot előlem.
Nem baj! Ennyi is elég volt...hagyom őket.
Vannak a környéken erős bakok, de ez az egyed mindet űbereli.
Megyek tovább.
Erdősáv mellett haladok, figyelem a kereső bakokat, magányos gidákat, de nincs mozgás.
Ejnye, eddig 2 párost láttam, kereső bak meg nincs??
Akkor megpróbáljuk anyucit és a vele lévő udvarlót megszólítani.
Rákezdek egy rövid gidastrófára...
Sutafej indul el felém...600 mm van már fent...közelre jött....

Nincs bak vele, sőt gida sincs vele...kicsit nézelődik, majd hagyom elmenni.
Lucernából gidapáros vált be a fasorba...

Na, anyukátok biztos erre néz egy kis sírásra...
Nem telik bele fél perc máris megjött a mama...

 Végre nem egyedül...agancsos lépked a nyomában...

Ez is egy jó bak, ereje teljében lévő harcos. A suta minden lépését felügyeli. Nem hívok tovább, előttem vannak. Megy ugyan a kergetőzés, de még nincsenek borítás közeli állapotban. Annak még kell egy pár óra.
Pechemre, a gidák kijönnek az erdősávból és odébb áll mindenki egy magasabb lucernás területre...oda már nem követem őket.

 A Nap magasan jár már a fák fölött, nincs értelme tovább zavarni. Elindulok hazafelé.
Átgondolva a mai hajnalt, rá kell jönnöm, hogy ez az én igazi műfajom. Elvagyok a lesekben is, annak is van egy varázsa, de ez a cserkelős-ügyeskedős vadfotózás a valódi világom.
Holnap újra neki vágok, csak egy másik területen.