2014. szeptember 15., hétfő

2014. 09. 15.

Többen érdeklődtek már leseim felől. Hogy néznek ki? Hogy vannak elhelyezve? stb.
Mivel a szarvasbőgés fotózása igen vontatottan zajlik idén, így volt időm megkeresgetni pár werk fotót a vízi és vízparti leseimről.
Kezdjük a partival.
Alapvetően a nádszegélybe lett integrálva...valahogy így...
Március elején tettem ki és főleg ellenfényes képekre lett kitalálva.
Ludakat könnyen lehetett belőle fotózni, valamiért szerették a les előtti vízfelületet...
Ellenfényes hajnal, amolyan párás-narancsos csak egyszer volt és akkor sem én feküdtem benne...Murphy...egyébként ilyen lett volna a látvány.
Nyár közepére teljesen eltűnt a víz előle, teret adva a partimadarazásnak...itt már annyira felnőtte a növényzet, hogy bele kellett kaszálnom a les megtalálásához.
Az úszó les egy egészen más világ.
Mivel végig a vízen lebeg az úszó madarakhoz lehetett közelebb kerülni. Rögzítve volt egy helyre, de a szárnyasok egy idő után előtte élték mindennapjaikat...
 2 raklap adja a fekvő felületet és boltíves a palást, ami egy erős ponyva. Üveg nincs sehol.
Eleinte volt gond az objektív mozgásával...kb 2 hétig....utána még a tetején is ült madár.
A következő fotók a parti lesből készültek....
Szárcsa a les előtt...
Cigányrécék a les előtt...
Nyári lúd család a les előtt...
Barát- és cigányréce a les előtt....
Kanalas récék a les előtt...
Amikor a nagy kócsag is úgy gondolja, hogy nyugodtan tollászkodhat az már a biztos tájba-épülés jele...
A 3. lestípussal lehet a leggyorsabban elkezdeni fotózni, de azért jobb ha van ideje a madaraknak megszokni a látványt.
A széklest ledobja az ember bárhová és máris eredményes lehet. Nekem az volt vele  a bajom, hogy piócák hada borította be mellcsizmám, mikor beültem a vízbe, sőt volt mikor még otthon is pióca esett ki a les zsákjából...
 Nagyon jó benne, hogy egy stabil állvánnyal majdnem a vízre lehet ereszteni az optikát.
Ezt is kint lehet hagyni, bár nagyon meg kell gondolni...fotós barátom egyszer hagyott kint lest Szilveszter napján...Újév hajnalán már csak hűlt helyét talált...
Nagyjából ennyi...
Egy kis munkával és egy jó hellyel csodák várhatnak az emberre...
Az elmúlt hét esőzései remélem feltöltötték a kis holtágat. Elkezdhetek végre készülni a közelgő vadlúd-szezonra:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése