2015. 01. 31.

Nehéz megemészteni a ragadozók nélküli időket...szépíthetném, de kudarcként élem meg a parlagi távollétét...
Olyan közel van, de mégis távol...

A pár a revírben tartózkodik...folyamatos a jelenlétük, de elém nem akarnak lejönni... egy újabb adalék a tapasztalataimhoz...ezt a képet is csak azért teszem közzé, hogy honnan indulok...mihez képest lépdelek előre.. minden bizonnyal ez a hím madár...
Úgy éreztem, szükségem van valamilyen sikerélményre a hétvégén...
Ilyenkor mindig a tutit választom...őzek után nézek.
A szél bal arcélemet mardossa...majdnem nyugati...kedvenc helyemre csaknem ideális...
Jól esik a hideg fuvallat...kitisztítja a gondolataim...könnyen kitalálom merre fekhetett el a rudli....
Lassan haladok, nagyon lassan...a vizes ősgyep és a szél együttesen a legkisebb neszem is elszívja...
Kidőlt fa tövéből suta ugrik fel...kőhajításnyira sincs...600 mm van fent és amilyen szerencsém van megáll a csalitban...

Nem tudja mitől féljen...tétovázik..közben változik a felhőréteg vastagsága, így változik a fény is.

Kilép elém a régi dűlőútra...akkor látom...jobb hátsó lába törött...kondícióján mitse látni...
Érdekes, hogy ez a második őz, amit sérült lábbal látok a sok év alatt...úgy látszik, amilyen vékony, olyan erős is egyben a "gazella"láb...

Nem azonosít emberként...átsétál a szemközti fasorba én meg utána...hátha összejön valami fatörzses kompozíció...

Hát ennyi jött össze:)Hol közelebbről...

Hol távolabbról...de végig a sarkában.

Amikor gyanús volt neki az árnyéka kicsit megálltam, hallgatóztam...jó móka:)
Egy ilyen pauza alkalmával kinézek a fasor másik oldalára...magányos őz száguld felém, teljesen rossz széllel...csodálkoznék, ha nem fordulna el, de ujjam a gombon...hátha...

Egész jól keresztbegaloppozott előttem....még jó, hogy kinéztem jobbra:)
Közben a sánta suta eltűnt...
Tetszik ez a puha fasor...végig megyek rajta...lehetnek még benne meglepetések...
A 30-as rudli nagy részét elviszi valami előlem, de marad egy pár egyed a garád sarkában...
Kicsit vizes a fű, kicsit sáros a talaj....végül is kúszható....

Hamar felveszem a pozíciómat...közben fényár borítja be a tájat...szieszta van éppen...

Csúszok még pár métert, bár így is jó a távolság...

 Ez a fiatal bak úgy aludt, mint a bunda...csak süttette magát és emésztett...jó volt nézni..

 A következő másfél órában nem történt semmi különös...váltakozva felálltak táplálkozni, de mindig a túloldali vetésre mentek ki...aztán újra fekvés...
Valamiért egy suta az én oldalamra váltott ki...

Lapítottam, mint ... a fűben:)
Ennek ellenére rögtön észrevette, hogy valami gyanús elem van a tájban...
Jól megnézett, besétált szél alá és már inalt is a brigád kelet felé...

Minden esetre, ahogy mondani szoktuk: a foglalkozás elérte célját...tiszta fejjel, sikerélményekkel térhettem haza és ma ez volt a lényeg....