2016. 09. 25.

Ezek az ősz eleji délutánok fantasztikusak...
Minimális szél, simogató sugarak, némi szín a leveleken...vétek ilyenkor otthon ülni...
Első utam az őztetemhez vezetett...
Alakul szépen az állaga...
Érdemes összevetni az előzőekkel...

Van egy hely, ahová mindig szívesen megyek ki...
Nagy lucernatábla terpeszkedik 4 fasor között...őzmágnes egy ilyen terület...
Kilesek az egyik oldalból...
Térdig érő már a lucerna...na ez tele lesz őzzel...
Nemcsak kajálni járnak rá, nagy részük benne is fekszik....csak meg kell őket találni...
Messziről villan szemembe egy fehér ágvég...
Fiatal bak lazsál előttem ....100 méterre lehet...
Különösebb erőfeszítés nélkül a közelébe sétálok...nesztelenül, úgy 15 méterre ülök le...a háta mögött vagyok..
Nem variálok...megvárom míg önszántából felkel...
Kivételesen tripodot is vittem...
Így ülök fél órája....
1 órája.....
másfél órája.....ne mozdul...alszik...
Tarkómon hűs fuvallat szalad végig...ajjajjj...fordult egyet az áramlás....
A fiatal bak sajna.....ennyit hagyott magából...
Ez az a fajta elindulás, mikor még a fejét se dugja ki a takarásból...csak kilő...

Na mindegy...
Közben a keresőben egy másik patás is be bevillant..egy suta...egyedül....hol felállt, hol visszafeküdt...
Csak megpróbálom, ha már itt van...tetszene az elképzelt fotó háttere...szeretem a szálerdős környezetet....
Lassan közelítek...a fülek felém fordulnak...ooóóóó...
És már talpon is van...

Videó a sutáról
Ennek annyi...azt gondoltam...vagy mégsem...gyorsan feltekerem a 2x-t.
Szaglászik, de közelít...

Semmi extra, de azért örülök ennek a bizalmas sutának...
Ismét bolond szél fúj...lelepleződtem...

A délután krónikájához tartozik, h ismét láttam az augusztusban behívott mutatós bakot...
Megvan honnan jár ki a lucernára...
Róla van szó....

Beültem az erdőbe, hátha a váltón elcsípek valamit, de mára ennyi jutott...