2017. 01. 31.

A kis erdei les sikeressége újabb lendületet adott.
Mostohán kezelem a kis bódét, pedig annyi szép élményt adott már az évek folyamán.
Utolsó mentsvárként mindig jó szolgálatot tesz.
Ha csak 2 órám van, ha nem jó az idő, ha máshol megáll az élet...ide bármikor kijöhetek feltöltődni.
Nem volt ez másként most sem...délutánra ugrottam ki...rigólesre.
.........
.........
Ahogy megérkezem nagyobb, tarka rigót zavarok fel a rétről...az almát falatozta...
Örülnék neki, ha léprigó fedezte volna fel a kaját.
Kirakom az gyümölcsöt és magokat, aztán várok...
Nem kell sokat...a rigó gyorsan visszatér...rögtön közelre jön be...

Végre sikerült őt is megfigyelni...
A hó és a hideg elhozta nekem ezt a nagy rigót.
Kiszámíthatatlanul mozog, csakúgy mint a többi...de mégis biztos vagyok benne, h meg fogja találni a tökéletes pihenő ágat...

Közben a feketék is aktivizálják magukat...

Az rögtön feltűnik, h a léprigó komolyan védelmezi az elemózsiát...
A feketék többször megkísérlik elkergetni...sikertelenül..

Gyorsak, mint a villám...rá kell készülni rendesen, ha az akciókat az lcd-n akarom majd visszanézni.
Vannak csendes szemlélők is, potyalesők, kik  a megfelelő alkalomra várnak.

Közben elered a havas eső...de gyorsan abba is marad...a beülőn béke honol...

Jócskán benne járunk már a délutánban...
Épp ideje, h megérkezzen a róka...ez az ő időszaka...

Megállítom egy cincogással...ma nem akar zsigert enni...
Ismerős prüntyögés üti meg a fülem....optikám a közeli beülőre fordul...
Itt vannak a süvöltők..ez most egy csupa hímből álló csapat...

Szerencsém van, ma nem jöttek egyedül.
Tengelicek csatlakoztak a csapathoz...
Ritkán találkozok velük az erdei etetőn...az udvaron biztos többször jöttek már...

Egészen sötétig perlekednek a napraforgón....
Indulás előtt  kiszórok egy jóadag szotyit és egy kiló almát...kis segítség, amíg el nem megy a hó....