2018. 01. 04.

Az év első bejegyzése...
December végén szinte minden nap kint voltam...
Vagy les, vagy cserkelés...mindig akadt valami.
Az erdei les jól beindult...ideje volt belemélyedni a dolgokba...
Kicsit gondolkodtam...máshogy közelítem meg a témát...két éve elindult egy folyamat, megpróbáltam továbbvinni...

Nem egyszerű a dolog, sok benne a buktató...
Már a leshez való eljutás is problémákba ütközik...meg sem próbáltam autóval menni...
Másnak már beletört a bicskája, pedig csak a szőlőkig akart legurulni...

Az órák gyorsan peregnek a csendes-ködös erdőben...nézi az ember a sürgésforgást, ötleteket gyárt, elképzeléseket sző...
Egy ilyen révedés közepette érkezett meg ez a  gyönyörű karvaly tojó dec. 31-én...

Sikertelen vadászat után kiült elém és szárította magáról a ködszitálás nyomait...
Elégedetten ballagtam haza koncertet hallgatni és koccintani...
......
......
Az Új év első napja is fotózással telik...ez már hagyomány....
Az apróságok nagyon élvezik az ingyen kaját...

Vészhang ébreszt nyugalmamból...
Egy barna folt csapódik a les mellé...szabad szemmel lehetetlen követni...
Nem is a bokrosra koncentrálok....a fókuszpont a beülőn nyugszik...remélem ma is megáll előttem...

Sok évig nem tudtam karvalyt fotózni, erre most egymás után két nap is sikerült...

Ez aztán a jó évkezdet...

Nade az őzekről is ejtenem kell pár szót...

Szintén év elején, kiadós cserkelés alkalmával nem találtam egy rudlit...nem nagy csapat, de mindig egy bizonyos helyen vannak...körbenéztem a környéken...

Meglepetésemre egy gyümölcsösben vettem észre őket...valahogy bejutottak a zárt kerítésen, de kimenni már nem tudtak...

Kinyitottam a kaput és megvártam míg kitalálnak...

.......

.......

A nagy sárban nincs nagy kedvem kúszni-mászni, így a cserkeléseket leginkább kocsiutak mentén tervezem...

Egy ilyen délután váltott ki elém ez a suta 2 gidájával....még a Nap is sütött...bár nem a legjobb irányból...

Közeledtek, a suta csipegetett...

Mire a legjobb távolságra értek a család beváltott a fasorba...

Vártam egy darabig...közben eltűnt a fény...

Nem hiába...a kis bakgida még kiváltott elém egy percre és miután eltűnt, hangtalanul távoztam...

.....

.....

Barkóscinegéket is szerettem volna fotózni, de sajnos ez nem jött össze...

A legközelebbi találkozásom velük ebben a formában történt...

Remélem  lesz majd előrelépés a jövőben....