2018. 07. 09.

Szőkülnek a kalászok, sőt néhol kombájnok járják a határt.
Nincs kedvem már a szűk lesben gubbasztani. A kis szalakóták hálátlan alanyként hagyják magára biztonságos odújukat és velük a fotóst is.
Meg idén amúgy sem voltam túlságosan motivált...ez is bizonyítja, h néha változtatni kell.
A nyárestéket viszont minden mennyiségben kihasználom. Földöntúli a nyugalom a határban, az se baj, ha nem látok semmit...de ez nagyon ritka...csak tudni kell mit keresünk.
Én ugye általában őzeket...
Július közepére odaáig jutottam, h nemcsak a bakokat ismerem már messziről fel, de már azt is tudom melyik mikor és hol kel fel esti sétájára indulván.
A suták hamarabb mozdulnak...rendszerint már lábon vannak mikorra kiérek...

Van, h közelre oda tudok ügyeskedni...

..

Van, h a legjobb fényekben találkozok velük...

 Van, h kiállnak elém a bálás rétre szemlélődni...

A bakok..na az már érdekesebb kérdés...
Egy öreg szivart figyelek már jó ideje...19:50 +- 2 perc...ekkor szokta kidugni agancsát a kalászok közül. Ezután 10 percig csak lokátorozik...mozog a füle, de egy lépést se tenne semerre...
Általában így látom meg...egy szobányi területen....

Volt, h a tanyájához cserkeltem....találgattam merre fekhet...erre köhintett kettőt a gabonából és máris tudtam hová fordítsam az optikát.

Gyönyörű bak, bár ez a csupasz agancs nem tetszik mindenkinek.
..........
..........
Lakik a szomszédjában egy fiatal legény....mondanom sem kell, h vele is rendszeresen találkozok...

Jól elvan a főnök mellett...nem ijedős fajta..
Vannak más bakok is...előkerülnek, máskor nyomukat se találom...

Jó kondiban vannak az őzek, jó ez a nyár nekik is...és már virágzik a napraforgó....

Még júniusban elindultam egy rapid fotós versenyen...szeretem mikor nem lehet módosítani, még vágással sem egy képen...na ide csak ilyeneket lehetett nevezni...ja és persze aznap kellett készülnie a fotónak...ez a jelenet a zsűrinek is tetszett...

Aztán a Madártávlat címlapjára is a nagykócsagom került...még ma is tisztán emlékszem arra a forró délutánra, mikor azt a varázslatot átélhettem az úszólesben...
Egyébként ez a kép sikeresen szerepelt egy rangos, francia madárfotós-pályázaton is még tavasszal...nem rossz érzés Markus Varesvuo-val, vagy éppen Máté Bencével egy magazinban és egy kiállításon szerepelni egy ilyen kaliberű pályázat után...