2019. március 18., hétfő

2019. 03. 16.

Van egy bak, amire minden tavasszal ránézek.
Régi ismerős és nagyon ragszkodik nyugis fasorjához. Nem nagy revír, mégis szereti.
Idén úgy kerestem fel, h biztosan barkában találom...tavaly is későn pucolt, az akkor 4 évesre taksált bak. Meglepetésemre rojtos fejdísszel fogadott, a napokban kezdhetett a tisztításba.
A fasor szélárnyékos oldalán pihent két sutával, a többiek messze a távolaban. Bajosan tűrheti a többi bak közelségét tanyája közelében.
Az elmúlt két esztendővel eyütt jól mutatja a visszarakás jeleit...
Szél alól, a fák takarásában ideális távolságra jutottam hozzá. A környezet nem volt dekoratív, így leültem figyelni a rudlit. Ahogy esteledett a többiek folyamatosan húzódtak közelebb a garádhoz.
 A bak nem volt rest, felpattant és rögtön elkezdte dörzsölni a barkát és jelölni az ágakon...
Volt ott más bak is, de főleg fiatalok.
Mivel jött a szürkület csendben leléptem..
Másnap feltétlenül a vizet akartam megnézni.
Ilyenkor már beindul az élet...
Délután feküdtem ki méghozzá abba a lesbe, ami előtt csörgő récéket láttam a minap. 
Üres volt a víz, csak egy ludat zavartam el.
5 perc csend után a szárcsák már jöttek is elő, aztán lejött egy tőkés pár és végre a csörgők is megérkeztek.
Tollászkodtak, sütkéreztek aztán elindultak lesem irányába.
A fények kiválóan alakultak.
Bejöttek a nád szélére, néha árnyékban, néha félárnyékban szűrcsöltek...
A gácsér gyakrabban kiúszott a napos vízfelületre...
és a végén egy jót nyújtózkodott...
A startot is megpróbáltam megfogni, de aki már látott récét elindulni tudja, h nem egyszerű mutatvány....
Kiürült a víz....
Csak a perelkedő szárcsák maradtak...rájuk mindig lehet számítani...
Otthon -nagy megelégedésemben- összeraktam az eddig fotózott récefélék gácsérjait...csinos társaság gyűlt már össze...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése