2019. 08. 06-07.

Ahogy írtam az előző posztban...
A tegnapi helytől indulok tovább sípolni. A kaszálót lucernacsíkok és erdősávok ölelik. Minden szempontból ideális.
Az első 3 helyen nincs mozgás...
Kilesek egy távolabbi tarlóra. Őzek vannak kint. Fekszenek, csipegetnek.
A fények szépen esnek mire a közelükbe ügyeskedem magam...
Gidák, suták és egy bak...
Nameg a közben megérkező zivatar....

Átszáguld a táj felett, rendesen jól esett...
A patásokat nem zavarja, újra aktívak... az eső utáni fények mindig csodásak.

Megpróbálom elhívni a bakot...

 Egész jól eljött :)

Imádom ezeket az őszinte portrékat...
Nem messze innen suta legel...nem látok bakot vele...gidát fújok inkább...
A fiatal suta elindul és akkor veszem észre, h bak is jön utána, amit eddig egy bála miatt nem vettem észre...

 Sokáig nézzük egymást, aztán elkanyarodik balra...a bak nyomban utána...

Hosszú lucernásnak messze még a vége...lehetnek meglepetések, épp ezért a vége előtt megfogom szarusípom...
Az eredmény hamar megmutatkozik...

Figyelnek, aztán visszafekszenek  a nedves lucernába...nem is piszkálódom tovább.
Lesz még alkalom máshol, jó mozgás van.
Vissza az előző rétre, csak a másik oldalról közelítek,
Nyári zápor illata terjeng, a távolodó, morcos felhők alá besüt a nap...ciripel a mező, seregélyek húznak át felettem....a sípszó rendesen belehasít ebbe az idillbe...
Hoppá-hoppá ...bak ugrál felém...az erdőből jön...

És rögtön utána egy másik is érkezik....

Na modom...itt lehet valami izgalmas....
Hát nem lett...a hátsó az elsőnél is kisebb volt és nem mert közelebb jönni....

Komolyan mondom...3x körbeszaladt rajtam...visszafordult, riasztott, elszaladt, visszajött...nagyon élveztem...

Alig kukucskált a fény a hrizont fölött, mikor utolsó helyemhez érkeztem...
Gyönyörű, virágos réten hajtotta a sutát egy nagyobb bak a minap....reméltem, h itt  lesznek még...
Messziről kiszúrtam, h a legjobb helyen fekszenek...
Közelebb mentem és nyomtam egy strófát...
Az öreg felpattant és sokáig figyelt...hol felém, hol a fekvő sutájára...aztán visszafeküdt...

Én meg nagy kerülővel indultam haza....
....
....
Másnap délután a forróság nem szűnik.
Leülök egy árnyékos bokorsor tövébe és figyelem a placcot.
Nincs mozgás egy órán keresztül....megyek egy lassú kört....hátha...
Az egyik cickafarkos rengetegben őz bókol magányosan...
Bak...nagyon kivan...rögtön megismerem...az érdekes agancsú fekszik itt.
Odakúszok...a növényzet sokat segít...

Le van üzekedve, az tisztán látszik...Megvárom , míg bebiceg tanyájára...
Megfordulok és másik irányba indulnék, mikor újabb bak baktat át a töltésen és lefekszik a napsütötte rétre...

 Közelebb kúszok...viszonylag rossz a pozícióm, de ő is fáradt...alszik és vakarózik leginkább.

Idilli a látvány...sejtése sincs, h milyen közelről figyelem.
Indulna...ráhívok...huhhh...rögtön felélénkül...

Körbeszaladgál...amikor nincs takarás és látni kellene a sutát, mindig ezt teszik...
Szelet kap....elillan...
Indulok haza...meglepetésemre páros vonatozik elő az alkonyi fényekben...lekuporodok...
Tesznek pár kört, aztán eltűnnek a takarásban...

A mai nap korántsem volt már olyan heves...
Elkönyvelem magamban, h lassan lehúzzák a rólót kedvenc patásaim...az elmúlt egy hét erősre sikeredett, nincs okom panaszra.
Végszóra találkozok a nagy bakkal...immáron suta nélkül...
Elnézem, ahogy lassan sétál erdei lakja felé...nem űzi már az üzekedés szenvedélye....