2019. 09. 27.

Úgy voltam, mint annak idején gróf Széchenyi Zsigmond, mikor várta, h végre meghívják Bellyre szarvasbika mustrára...én is vártam, de csaknem akart megcsörrenni a telefonom....pedig össze volt készítve kipróbált cserkelő ruhám...csak be kell dobni az autóba és indulhatnék is.
Közeledett szeptember vége és semmi...semmi a nagy bikák hazájából....
Kicsit elkényelmesedtem az elmúlt években...kegyes volt a sors...simogatott, de most pokróc oldalát mutatja felém.
Na sebaj...hát itt a Bükkben is vannak ám szarvasok és bőgni is szoktak...leginkább huszadika után...mostanság aktuális.
Elemlékeztetőül, aki nem jártas benne:
Felénk későn mozdul a szarvas és korán tér nyugovóra...leginkább sötéttől sötétig látható...vagyis nem látható...fotózni meg...áááá...hagyjuk.
Mégis belevágtam egy bükkös csavargásba...jöttek infók innen-onnan...miért is ne???? a legnemesebb vad szerelmi keringőjét nem ildomos kihagyni...még ilyen mostoha területen sem.
Így jött el 27.
Nem megyek hajnalban...annyira azért nem bízok a jó vadmozgásban...délután megyek...max sétálok egy jót, ha semmi sem mutatkozik.
Autóm hátrahagyva csinált úton sétálok az ismeretlen, dimbes-dombos terület felé. Fél 5 lehet...még látom az utolsó házakat, ha visszanézek.
Öblös bőgés vágja szét a csendet.....micsoda????és nincs is messze....
Leülök és hallgatózok...balról is nyekereg valami, a domb tetejéről is jönnek hangok és az előző bika is ütemesen mondja a magáét...a legmélyebb irányába indulok...
Sűrű ligeterdő széléről jön a hang...
Közel van....... rányekkenek tehénhangon...hallom, h elindul, de nem látok semmit...sűrű gazos van előttem is...
Megint bőg, de már egyértelműen kint van az erdőből...te jó ég....
Az órámra nézek...még 5 sincs...micsoda?????...felhős idő, szűrt fények...ideális.
Nem merek tehenet imitálni...várok...
Mintha kicsit oldalról jönne most a hang...átlesek valahogy a zöldön és észreveszem a barna testet...éppen veri a növényzetet...gyorsan szökkenek 5 métert jobbra...hogy tiszta terepen legyek...

Most már rányekkenek megint..és láss csodát..visszafordul és bőg...értitek...a Bükkben...nappal.

Jön vissza a hangra...bőgve...szerencsémre félkörben...

Beáll a sűrűbe és ott hangoskodik tovább...
Közelebb megyek...vágatlan...úr isten, de jó...

Keresek egy nyitottabb folyosót és várok...csak elém sétál valamikor...

 Minden kívánságom így teljesüljön:)

Az expót már hallja...sétálva távolodna tőlem, de a tehénhang nagyon működik...

Nem is figyeltem magam mögé...csak a zörgést hallom...
A népes hölgykoszorú és a csapatbika közé kerültem...hát ezért fordul mindig vissza.
Elviszik a bikát, de hagynak egy jelenetet emlékül.

Azon morfondírozok autóm felé, h ez mégis hogy lehet....
De nem tudok gondolataimba mélyedni, ugyanis a hajlatból kiérve ez a látvány fogad.

Elfogyott a világosság...de ide vissza kell jönnöm.
Nem is várok túl sokáig a következő alkalomra...
Ott ülök lesben, ahol ezt a bikát láttam...a közelében...
Először spíszerek jönnek elő...

Aztán egy kicsit idősebb korosztályból ketten is...

Na ezt már nem tűrte a csapatbika és bőgve jött elő erőt demonstrálni...

Nem nagyon bőgött már...vége felé jár a szarvasnász...
Ahogy az lcd-n nézem...ez nem az a bika, ami múltkor a tehenekkel volt...ez az én visszafordulós, portréra besétálós bikám....úgy látszik elzavarta az itteni háremurat...végülis a közelben lakott...
Néztem még egy darabig...fennséges pillanatok voltak...
Ahogy jött az alkony fáradtan ballagott vissza tanyájára én pedig elloptam az utolsó pillanatot egy bükki történet végéből...