2019. december 26., csütörtök

2019. 12. 26.

Talán az év utolsó fotózására készülök.
A novembert és a decembert teljesen kihagytam. Nem is volt még ilyen, úgy gondolom.
Nagyrészt időhiány a magyarázat, de az időjárás sem volt ideáis. Mondjuk nem szoktam erre fogni, de a csípő tél helyett idénre nyálkás ősz jutott. A lesem előtt továbbra is magaslik a lucerna, nemcsoda hát, hogy inkább az alvást választottam.
A karácsonyi "őrületben" azonban nem bírnám ki a természet közelsége nélkül...el is indultam a határba.
Év végi őzkergetés volt a célom. Sár van mindenfelé és 10 fok.
Autóm hátrahagyva libaszó fogad...liliktömeg nappalozik a sarjadó vetésen...több ezer madár...hangos lilikelés közben fel-felrebbennek...
Nagy kört megyek, de csak messze látok őzeket. A séta jól esik. Annyira ragad minden, hogy autóval ide bejönni lehetetlen. Tapintható a nyugalom, ezért is szeretek ide jönni.
Egy kocsiúton fülvégeket veszek észre egy hajlatban. Végre ....őzek fekszenek ott.
Úgy látom gidák...hasravágom magam és közelítek.
Felállnak, eszegetnek, vakaróznak...
Közelebb jutok...a ruhám nagyon elázott addigra...a gidák nyugodtak, a távolság jó...
Észrevesznek, nincs takarásom...de a tapasztalatlanságuk és a hasonfekvésem miatt nem tartanak tőlem.
Szépen elsétálnak a kukoricatarló felé...
A slusszpoén ezután következett...koros bak lépett ki a gidák után a gazosból...remélem a terület nagy bakja volt, erőben egészségben.
Elégedetten tápászkodok fel miután elmentek...és a libákkal együtt távozom én is...ez jól esett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése