2020. szeptember 26., szombat

Bikák után sokféleképpen lehet járni.
Meg lehet várni őket alkonyi réten, el lehet állni váltjukat hajnali átkelés idején, télen nagy rudlikban felkeresni őket...
Mégis a legélvezetesebb bőgésben a nyomukba szegődni. Nincs nagyobb élvezet az öblös hangok mentén fától-fáig cserkelni a király után.
Idén megadatott...nem is akárhogyan...
Még sötétben megpróbáltam a bőgőhely közelébe kerülni, de természetesen minimális fénynél már beváltottak az erdőbe. De ma nem kell lógó orral hazfelé kullogni, ma utánuk lehet menni...van idő és van leetőség...
Sziklahasadékos, zárt erdőben indulok a távolodó hangok irányába...hallani még bőgést, de csak hangfoszlányok érkeznek el fülemig.Sebaj, az irány megvan...
Végig gondolom...innen biztosan nem menek tovább a szarvasok...itt laknak...hová mennének....Ahogy egy dombélen átjutok máris változik a kép...mindenhonnan bőgés hallatszik...ilyen hegyes területen leárnyékolják a hangot az évezredes sziklák...ezért nem hallottam szinte semmit...de mostmár a színpad szélére értem...kinyíltak a kulisszák...
Rögtön 3 bika mozgolódását veszem észre...közel vannak, de sűrű az erdő...meglapulok egy derekas törzs mellett és várok...méregeti egymást a 3 harcos, valahogy majdcsak elémkerülnek...
Ezek vágatlan képek, szóval az orrom előtt nyomták..
Össze-összeugranak, de ez még nem komoly...tehenet nem is látok a közelben...
Bőgnek folyamatosan...elképesztő élmény...


Közelednek, távolodnak én meg próbálnék valami értelmes képet összehozni. 
Az előbb is azon kaptam magam, h nem is fotózok, csak figyelem a műsort.Ezek a jelenetek belevésődnek az agyamba, ahogy írom a blogot összerándulnak bőröm pórusai...újra élem azokat a perceket. Körívben elsétálok mellettük..annyi bika van ebben az erdőrészben.
Egy völgybe érkezem...nem nayon mozoghatok...korhadt tuskó mellé telepedem...
A legjobbkor...szemből érkezik bőgve...
Suhanc bikák tartanak vele, tisztes távolságból követik...


Lefekszik és úgy bőg tovább...micsoda látvány...ráadásul a keskeny völgy méginkább felerősíti a hangokat...csak pislogok...
Ágreccsenés mögüllem...alig merek fordulni...bika érkezik a gerinc felől...ordít...


Mögöttem megy keresztbe, nem vesz észre...
Úgy tűnik fekve bőg most a legtöbb...óvatosan lelépek és újabb területeket veszek célba...
Mindenfelé bikák...szürreális és egyben elképesztő érzés...

Szinte csak középkorú bikákat látok...jó képességűek, de igazán nagy nincs köztük...a legjava a teheneket terelgeti...
Közel 15 km cserkelés után ideje befejezni...még egy ilyen gazdag élőhelyen is kell nekik a nyugalom...
Estefelé egy nyíltabb hely mellé ülök ki...egy bika még fényekben érkezik...
Bizony, már van egy kis pára is...

Több dolgot nem tartogat ez az este...majd megint a hajnal...
És így is lett...
A réten megint nem sikerült elcsípni őket...csak az erdő szélén lehetett pár képet csinálni...


Igazából ez nem is mozgatott annyira...csak a cserkelés járt a fejembe...vártam egy rövid időt, h az erdőben is világosabb legyen és indultam is utánuk...
Hangtalanul lehet közlekedni...nem ropog az avar...minden ideális...
Egy bikához nagyon közel tudok osonni...szikla mögé kúszok és onnan fotózok kifelé...
Figyelem, hallgatom...nem lehet megunni...ez az én hitvallásom...a vad zavarása nélkül, megfigyelni természetes viselkedését a lehető legközelebbről. Amikor érzi az ember, h tényleg nincs sejtése a bikának az ember jelenlétéről...felszabadító érzés.
Ezt a bikát jó fél óra nézegetés után hagytam ott...
Egy újabb terebélyes völgybe érkeztem meg...szálfák, öreg erdő.
Dolby surrandban szólnak a bikák...tényleg jön ilyenkor a "katedrálisban vagyok" feeling.
Legszívesebben leülnék ide és itt tölteném az egész napot...
Az utolsó bikát szintén belopom...métereken kersztül követem...törzstől-törzsig, mire végre sikerül lefotóznom...micsoda terpesztés...micsoda izmok...ezután már nem maradt másra idő...de maximálisan elégedett vagyok...elsősorban az élményekkel, de a fotók is tetszenek....









2 megjegyzés: