2016. március 15., kedd

2016. 03. 13.

Végre kint...
Újra.....
Megbokrosodott teendőim közepette nem tudtam a fotózással foglalkozni, legalábbis nem a természetfotózással...
Hagytam ülepedni a dolgokat, átgondolni az eddigi "munkásságom" és különféle konzekvenciákat levonni...azt mondják  a nagyok így kell árnyaltabb látásmódot kialakítani...
Meg kell tanulni a lényegre koncentrálni...ez nálam azt jelenti, hogy most már csak akkor exponálok, ha tudom mit és milyen körítésben akarok fotózni...
Ajjaj, ez eléggé filozofikusra sikeredett:)
Na de vissza a valóságba....
Gábor hív...menjünk muflonozni...
Jó terv...kint mozog a nyáj a vetésen...csak melléjük kell osonni, mielőtt visszaváltanak az erdőbe reggel.
Nagyon korai a 4 órás kelés, de most jól esik...lendületet érzek...
Még alig pirkad mire letesszük a terepjárót és kilesünk a bokros mellől.
Nagyon hosszú a vetés, amire kijárnak a birkák...két oldalon végig bokros és erdő...
Két nyáj mozgolódik előttünk, vannak vagy hatvanan...messze , pont a túlsó bokorsorhoz közelebb...
Át kéne mennünk a túloldalra, ezért gyorsan megkerüljük a táblát...így viszont a szelünk lett katasztrófa.
Erős lökések vannak...hátha elfújja a szagunkat.
Az egyik nyáj közelébe bukkanunk ki a gazosból..mohón reggeliznek...és felénk közelednek párhuzamosan a növényzettel...
Villámban bekúszok az ágak közé-obival előre- és várom a kosokat.
Van köztünk egy pici hajlat, abban szaladoznak...
Sajnos nem teszik meg azt a szívességet, hogy felém nézzenek....de legalább itt vannak.
És egyszercsak, minden előjel nélkül...hussss...nem úgy mint az őzek, vagy szarvasok,  h vetnek egy kósza pillantást a gyanú iránya felé...neeem...
Értetlenül állok az eset előtt. bár van ötletem mi volt a baj...:)
Leszaladtak a másik brigádhoz és együtt eltűntek az erdőben...
Még láttuk őket a domboldalon 10 perc múlva...
Egymás után sorjáztak a fák között... és ezzel világossá is vált, h a mai muflonfotózás sem tartott tovább 3 fotónál...nem egyszerű dolog ez kérem...
Végszóként azt mondom, hogy jól esett, ahogy átfújt a márciusi, bolond szél és nem fotóztam semmi értékelhetőt:)
Nincs gond, délután őzek után nézek...hazai terepen mindig van ok a bizakodásra...
.......
.......
Kisüt a nap -olykor-ebben a fura időben..autóval felderítem a terepet...
Belvizek mindenfelé...alkalmas helyek kerülnek szemem elé egy jó kis fekvőlesezéshez...
Darucsapatot indítok útra a vetésről...örülök nekik.
Árad a patak is, megállok egy kicsit tájképezni...
Több időt kellene fordítani erre a témára...
30 másodperces expó ez a kép...lehetett volna nagyobb szerencsém a felhőzettel...
Olyan jól elszórakoztam a fával meg a patakkal, hogy majdnem lekéstem a bakokról.
Gyorsan átkocsikáztam az egyik kedvenc helyemre...
Lassan elindultam a fasor mentén...kb tudtam hol várható az őzek előbukkanása. Leültem egy ezüstfa tövébe és vártam.
A szélcsendesebb oldalban kell ilyenkor keresni a patásokat...
Fél óra sem telik el mikor kilép két bak a rétre...és pózolgatnak egy kicsit..
Jól esik meghúzódva várni mi fog történni...
A fények esnek...
Valamiért nem egymással vannak elfoglalva...visszafelé tekintgetnek...ezt teszem hát én is...
Már értem..itt van ő is...tavaly lakott itt egy erős bak, valószínű hozzá van ismét szerencsém...
Gyorsan sunnyogok még felé pár métert, aztán hason folytatom...
Jó helyen vagyok...de egy óvatlan pillanatban a bak rám emeli tekintetét...
Nem mutatok nagyobb élőlényt, mint egy mezei nyúl... ilyenkor az őzek kíváncsisága sokszor erősebb a félelemnél...
Jól spekulálok...a bak elindul felém...
600 mm-rel fotózom, fekve, kb 1/60-okkal...a képstabi teszi a dolgát..
Erősen alkonyodik, de némi fény átszűrődik a vékony felhőn...
A bak pedig lépdel felém...izgalmas nagyon...
Tudom, h mi fog következni...annyiszor megfigyeltem már ezt....nem is kattogok fölöslegesen...
Dolga végeztével ismét elindul...és hagyja magát fotózni...
Örülök neki, h találtam egy rétet és nem egy vetésen, vagy szántáson kellett találkoznom ezzel a szép bakkal...Állóba fordítom közben a vázat és úgy várok egy vágatlan "egészalakosra..."
Ez lett belőle..
Elégedett vagyok a sorozattal...első tavaszi őzezéstől nem várhatnék többet.
Nyugtalan őkelme...gyanús neki ez a nagyszemű fekvő valami...eloldalog éjjeli tanyája felé...bónuszként megáll és rázkódik egyet...
Aztán eltűnik biztonságos hajlékába..ebben a gyönyörű esti fényben...
Az lcd-t nézegetve, jó érzésekkel telve ballagok autóm felé és a másnapi terveket szövögetem...
Hamarosan olvashatjátok annak a napnak a történéseit is...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése