2013. 04. 14.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nem történik több olyan véletlen esemény, ami miatt szabad lett a hétvégém...húúú......majdnem 2 egész nap:)))
Úgy álltam a dolgokhoz, hogy kihozom a legtöbbet ebből a hirtelen jött időrengetegből...
Előzetesen feltérképeztem pár vizes élőhelyet és a legtöbbet ígérő felé vettem az irányt a délutáni órákban. Három hatalmas belvíztócsa, körbe erdővel, fasorokkal....egész évben nyugi van a területen, némi mezőgazdasági munka azért folyik...
Ledobtam fekvőlesem az egyik partjára és érdeklődve hasaltam alkalmas fedezékembe...

 Andalító unkaszerenád szól mindenfelől, nyugati szél fodrozza a mesekék vizet...minden idilli...

 Azon gondolkozom, hogy 2 éve volt ilyen jó vizes év...mennyit hasaltam a békszagú iszaptenger tetején egykét elképzelt jelenet miatt...
Gondolataimból crossmtor hangja ráz fel...messze van, de merénylet ez ilyenkor...
Nem örülök!!!
De...
Felzavart egy gémet, ami az én tócsám felé veszi az irányt-újabb véletlen-!
Békázgat, csipeget és lassan vonul a víz közepe felé...

 Gőtét is talál...

Nem telik el tíz perc, máris megérkezik egy másik, dísztollas madár...

Dokumentálom az eseményeket, sajnos 600 mm-rel is messze vannak és még a fény sem ideális...
A kétéltűek nagy száma más ragadozókat is a területre vonz...
Egerészölyv csobban a vízbe,persze csak a szélére és már viszi is zsákmányát...

Az látszik, hogy nincs még itt a nagy madártömeg...se cankók, se töcsök, se lilék, se gulipánok...
Egy magányos baknak is tetszhet a hely...éjszakára a vízpartot választotta...

 Nagy terveim vannak ezzel a hellyel...

Másnap is ide igyekeztem, de egész máshogy alakultak a dolgok...
Ugyanis...
útban kifelé végigcserkeltem egy erdősávot...feltűnt, hogy őszapók mozognak a fák között...
Rég vadászom rájuk, gondoltam megpróbálom...
Beleseztem egy megfelelő helyre és vártam a madarakra...

Az elkövetkező 6 órában kb 8-szor kerültek az optikám elé...

Nehéz róluk egyedi fotót készíteni...később még publikálok párat....
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy milyen apró nüanszokon múlik egy fotó létrejötte...mennyi dolognak kell együtt állnia ahhoz, hogy szülessen egy kép, ami az esetemben is csak így jöhetett létre...

2013. 04. 04.

Csak nem akar összejönni...
Ismét a lidérc(én csak így hívom) nyomában jártam reggeltől késő délutánig......
nem mutatta meg magát....nagyon óvatos lehet....
Csepergett egész nap, csak néha hagyta abba....a területen nagyon jó vadmozgás volt...láttam sok őzet: sutát, bakot, anyányi gidát, de amelyikért mentem azt nem....

Pedig minden fortélyom bevetettem és aprólékosan átvizsgáltam a területet....a lassú cserkelés egyetlen hozadéka egy fiatal szarvasbika volt, amit egy füves domboldalon értem utól...
Az exif szerint 46 méterről készítettem a lenti  fotót róla....megmondom őszintén ez az első értékelhető szarvasfotóm...nekem nagyon tetszik....a tekintete és a sörénye káprázatos...
Furcsa lehet a szarvasfotóim hiánya, de annyit tudni kell, hogy az Északi- Középhegység nem Gemenc...errefelé nagyon meg kell küzdeni egy jó szarvasfotóért....az élőhely teljesen más és a szarvasok száma is jóval kevesebb...
A bikát a túlsó domboldalról vettem észre...nem is hittem el, hogy ilyen korán kint legel a nyílt placcon....

 ahogy felé cserkeltem a dombhajlatban 3 őz legelészett....na még őket is ki kellett játszanom, de csak óvatosan...nehogy elvigyék a bikát...

Az expó hangjára nem estek pánikba, csak úgy "őzesen" arrébb oldalogtak....
A hajlatot kihasználva gyorsabbra vettem, mert a bika már a sűrű felé legelt...térdre ereszkedtem és az utolsó métereket hason kúszva tettem meg....
Lassan felnézek és látom a bika hátát....huhhh...még itt van....
Leveszem a rendszert a monopodról és felemelkedek....a bika is felkapja a fejét....
Nem ideges, sokkal inkább kimért, méltóságteljes...
....abban a 8 másodpercben, amíg farkasszemet néztünk  30 fotót készítettem róla...még mindig a hatása alatt vagyok....a szarvas az szarvas....a legfejedelmibb vad, még akkor is, ha ez csak egy csapos bikuci....

Aztán nyugodtan arrébb kocogott-csak úgy méltóságteljesen- és beváltott a bokrosba...

A lidérc nem adja olcsón a "bőrét", viszont minden ilyen nap egyre közelebb visz hozzá...

2012. 03. 28.

Még a "tavaszi tél" előtt voltam kóborolni egyet a természetben...akkor még semmi nem utalt az újabb 30 cm hóra...bíbicek köröztek a tócsák felett, kellemeset nyújtóztak az őzek a reggeli napon, rókák keresgéltek a párolgó szántáson, seregélyek versenyeztek a legjobb költőhelyért...

Semmi felhő nem zavarta meg az idilli állapotokat...akarom mondani az idilli kiránduló időt.
Ugyanis az már reggel látszott, hogy normális fotót ma nem lehet készíteni...a légrezgés minden képet tönkrevág, különösen, ha az ember szereti az alacsony perspektívát...
Kb ezt  a minőséget lehet ilyenkor produkálni...botrány....

Csak azért mutatom meg ezeket a képeket, mert sokan úgy gondolják, hogy nem nagy kunszt szép fotót exponálni..a profi felszerelés majd megold mindent...hát nem...nagyon sok zavaró körülmény van, amit a fotósnak be kell kalkulálni...én általában eléggé körültekintő vagyok minden szempontból, de ezt a fránya légrezgést elnéztem:(
Pedig olyan sok látnivaló volt a mezőn...különösen a rókákra hatott pozitívan a napsütés...pockoztak, sütkéreztek a lágy időben...az egyik akkor ugrott fel a fedezékéből, amikor már nagyon közel voltam hozzá...persze ez a kép is értékelhetetlen:(

Ha már ilyen módon kútba esett a fotózás, gondoltam madarászok egyet...a cél ilyenkor mindig ugyanaz: az adult parlagisas pár!
Messziről észrevettem a régi fészküket...sértetlen, nagyobb mint valaha, viszont felfedeztem egy másik fészket is a régitől 100 m-re...az is elég nagy...csak az övék lehet...de jó lenne:)
Kicsit befeküdtem az erdősávba...nagyokat szippantottam a tavaszi föld illatából, hallgattam a madarakat.....felém termikelhetne valamelyik öreg madár....
Fertájóra sem telt el, mikor ragadozó sziluett tűnik fel a szemközti erdő felett.....közeledik és elég termetes....jön a parlagi...

Amikor majdnem fölém siklott, akkor tudtam ezt a fotót készíteni róla...Papp Gábor szerint  minimum 6-7 éves öreg madár...
Fenséges látvány...meg is fogadtam magamnak, hogy idén megpróbálom őket közelebbről is megfigyelni...persze a legnagyobb óvatosság mellett.

2013. 03. 24.

 Van egy téma, ami nagyon mozgatja a fantáziám, de még nem sikerült megoldanom...elöljáróban annyit, hogy egy őzbak szerepel a megálmodott kompozícióban...ez a 2 fotó is egy ilyen project mellékterméke...
Íme egy kis werk őzfotózásról...

és az eredmény...

2012. 03. 17.

Egy kis ízelítő a tél végi lesezésből...a forgalom egyre gyérebb, de azért van még látnivaló...végre bejött egy süvöltő normális távolságra...

2013. 02. 16.

Hiába...
Ezen a télen nagyon rákaptam a leses fotózásra...tetszik, hogy a körülmények nagy részét én határozom meg...eltervezem, hogy mit akarok és az esetek döntő többségében ki is tudom vitelezni...
Na igen, egy aprócska bökkenő azért mindig akad...
Így volt ez a csontollúval is...elég sokat láttam belőlük ezen a télen és folyamatosan agyaltam valamiféle csalizási technikán, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
Nem állt össze a kép és nem állt össze a hozzá vezető út sem...DE  EZ JÓ...olyankor születnek a legédesebb fotók, amikor az alany nem adja könnyen a "bőrét"...
Arra jutottam, hogy cserkelve fogok a közelükbe jutni, ami a tél folyamán sikerült is, de nem tudtam a kívánt hatást elérni...még mindig "csak" egy szokványos csonttollú-fotó "nézett" rám a monitorról...
Lágy, napsütéses idő fogadott a dűlőúton...olyan hívogató idő volt...nem akaródzott beülni a sötét lesbe...lassan lépdeltem, legalább az úton élvezzem ezt a mesebeli időt...
Ismerős madárhangot hoz a szél felém...nem gyakori, de már nagyon ismerős..csonttollúak...
Kiszáradt cseresznyés tetejében pihennek úgy tízen...megállok, nézem őket, gondolkozok mit tehetnék...

Nagyon nyugodtak voltak... időről időre lereppentek és vissza...akkor jöttem rá, hogy inni járnak egy pocsolyába...ledobtam a motyót, gyorsan összeraktam a telét+2x-ezőt és máris kúsztam a víz irányába.

A madarak és köztem volt egy halom föld, így fedezékem is volt...bevackoltam magam és vártam...
Szomjasak lehettek, mert többször lejöttek inni én meg kedvemre komponálhattam...10 perc fotózás után úgy döntöttek, irány a messzi észak...de azért pár momentumot az életükből a memóriakártyán hagytak...annak ellenére, hogy nem vittem túlzásba a tervezést:)

Innentől kezdve már nem foglalkoztatott a les, kimentem, szétnéztem, beültem, de elvesztette a varázsát, legalábbis aznapra...nem is volt semmi mozgás, az énekesek eltűntek, a fakopi fél percre állt csak meg és az ölyvek is messziről kémlelték a zsigert...ma csak a csonttollúaké lehetett a főszerep...

2013. 02. 10.

Február...
Szeretem ezt a hónapot...nagyon szeszélyes tud lenni ilyenkor az időjárás...
Most éppen sarki arcát mutatta a természet...-4 fok.... metsző szél hordja arcomba a jégkristályokat, de tudom hová tartok.
Az őzek ilyenkor az erdőfoltok szélvédett oldalán pihennek és táplálkoznak...nem kell sokat sasolnom, mert már látom is a rudli pár tagját a tölgyes szélén csipegetni...

A szelem és a takarásom sem valami fényes, de azért nem lehetetlen megközelíteni őket....
Lassan mozgok, a szél nagyokat billent rajtam...de végre elérem a fákat.
Isteni a 600 mm ilyenkor...

Fától fáig lépdelek, de a szél nagyon nincs velem...a vezér-suta megneszeli jelenlétem és inkább elvezeti a rudlit egy másik szélvédett nádas felé...

Nem csüggedek, mert kifejezetten szeretem az ilyen embert próbáló időt. A hóesés továbbra is vízszintesen érkezik az arcomba...üres a határ....vagyis dehogy üres, inkább emberektől mentes:)
Lassan beérem az őzeket...látszik, hogy nincs ínyükre ez a nagy szél és a sok hó...

Amíg lesem őket jól elszórakoztat egy csapat Tengelic, ahogy apró magvakat bogarásznak a gazosból..szívós kismadarak!

Mozgó árny tűnik fel a távolban...alig látom a hóviharban, de kanyargós járásáról rögtön felismerem...róka keresgél a vetésen...
Ő is keményen dacol az idővel, de valamiért annyira illik ebbe a tájba...

Rácincogok...
Messze van és nagyon fütyül a szél, de a rudi mégis elindul felém...éhes lehet, ha nem is hezitál a váratlan lehetőség miatt...párat még nyekergek pocok hangon és a ravaszdi közeledik...

 Érzem, hogy összejöhet az a fotó, amilyet már régen szeretnék a vörösingesről...pont ilyen idő szükséges hozzá és egy szép kanróka...már csak a körítéshez kellett némi szerencse...
Úgy látszik ma őkelme is akarta, hogy kimerevítsek egy pillanatot az életéből...úgy, ahogy én szeretném...hát íme:

Nem jött közelebb, de nem is lett volna jó...inkább az őzek irányába fordult...azt gondoltam, hogy elzavarja a patásokat, de azok hidegvérrel végignézték, ahogy elvonul tőlük 10 méterre...

Hazafelé azon filóztam, hogy a különleges február mindig tartogat nekem valami meglepetést...
Visszagondolva az elmúlt négy évre, minden februárban született olyan fotóm, amire már rég készültem...úgy tűnik ez az én hónapom:)
A végére maradt pár őz.... egy kicsit másképpen...remélem ezekről a fotókról visszaköszön a mai nap hangulata...nagyon ilyen volt...