2010. 08. 05.

Zsolti Barátom idén is szerencsét hozott.
Megbeszéltük ,hogy hajnalban kimegyünk fotózni. Az üzekedés miatt a cél elsősorban őzfotózás volt. Hajnal 5 után értünk ki a területre és rögtön feltűnt a sutáját hajtó területes bak. Tavaly ugyanitt találtuk őket. Jó széllel megközelítettük őket a tarlón(kúsztunk, csúsztunk, izzadtunk) és -beálcázva magunkat- figyeltük az eseményeket( 3 nyúl majdnem elütött minket). A bak először elzavart egy másikat, majd folyamatosan a suta közelében maradt(5 méteren belül). 2 órát gubbasztottunk, szalmával betakarva, de megérte, mert a nász tetőpontján megtörtént a borítás(őzeknél ez az aktust jelenti). Sajnos a környezet és a fények sem voltak jók, de hihetetlen érzés ilyet 30 méterről látni, pláne, ha ez kétszer is megtörténik.

Mikor bevonultak a gazba pihenni, mi visszamásztunk látótávolságon kívülre és vártunk. A páros folytatta a kergetőzést egy elhagyatott, gazzal benőtt földúton. A vadvirágos környezetben igazi természetfotókat lehetett róluk csinálni. Dolgozott is a 40D rendesen. Mikor a képeket monitoron megnéztük, hát, leesett az állunk.

Délután kinéztünk vízimadarazni, de eltűntek a madarak, így irány vissza őzezni. Kiérvén a területre alkalmasnak látszó helyen hívni kezdtem. A második strófa után szétnyílt a bozótos és -a jól ismert- bakfej jelent meg. Annyira a hormonok hatása alatt állt, hogy háromszor futott minket körbe(kicsit szégyelltem is magam), persze közben készült rengeteg kép.
Későbbi hívások során bejött még 2 erős hatos bak, de az egyik viszonylag későn érkezett és akkor vettük észre, amikor már felálltunk és elindultunk. A másik viszont messziről, futva érkezett végig tartva a helyes irányt és csak akkor vett észre minket, amikor szél alá ért. Balhés legény lehet, mert a bal szeme alatt sérülés nyomát viselte. Érdekes, hogy láttunk még 3 fiatal bakfit, de a hívásra egyik sem reagált...hiába, nem tudják még, hogy mi az a szerelem...Láttunk még egy parlagit és egy rétisast is. Felejthetetlen napon vagyunk túl!