Nem tudtam kimenni az elmúlt 2 napban, de ma délután végre elszabadultam és ráadásul a Nap is előbukkant, csodás esti fényeket teremtve a fotózáshoz. Ma új szemszögből közelítettem meg a témákat. Próbáltam minél több ellenfényes, súrolófényes és élfényes szituációban behívni a bakokat, ami nem is ment annyira rosszul, mert nagyon szépen reagáltak a sípra, összesen hatan. Mondjuk a dolgok nem így indultak. Az első bak sutával volt, vágyakozó hangra felállt és szépen jött felém, de a sutáját csaknem akarta otthagyni. Jól elszórakoztam vele. A második bak úgy vágtatott ki a napraforgóból, mint egy apportírozó magyar vizsla. Pontosan úgy jött és oda, ahová szerettem volna. Hihetetlen érzés volt az "elborult" állatot megfigyelni.
Szépen nyúltak az árnyékok és egy kukoricatábla sarkán ismét megszólalt a síp. A szemközti bozótosból rögtön gombnyársas bak ugrik ki és szalad felém. A fiatal állat 20 percig időzött tőlem 5-30 méteres zónában. Kaparta a földet, nekiment a báláknak és úgy távozott, hogy észre sem vett. Ezután pár száz méterrel odébb ismét tettem egy kísérletet. Tőlem pár méterre rögtön felugrott a területes bak. Sajnos nagyon közel volt, így észrevett. Vártam egy keveset és ismét hívtam. Erre nem messze kilép egy bak a kukoricából, de szél alá került és nem jött sokkal közelebb. Csodálatos este volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése