2011. április 18., hétfő

2011. 04. 16.

Kicsit kezdtem rosszul érezni magam...szeretett őzeimet teljesen elhanyagoltam. Ez nem mehet így tovább és péntek délután kalamoltam egyet a mezőn. Lassan mentem, inkább figyelgettem, hallgatóztam. Ez a taktika mindig jó, mert a lassú mozgást az állatok sokszor nem veszik észre. Most is így volt, viszont én már kiszúrtam a búzából feltápászkodó, feltűnően hosszúszárú bakot.
Összehúzódtam és próbáltam kitalálni, hogy merre akar elindulni. A bak elindult felém:)Most is sikerült..lám még értek az őzek nyelvén:)) A sásból csipegetett egy keveset és szépen közeledett. Olyan képet akartam, ahol a falu is jó látszik...a bak egyébként középkorú és tényleg hosszú szárakat rakott fel az idén.

Felbuzdulva a repce sárga tömegén a reggelt ismét a területen kezdtem. Sorban mozdultak meg az őzek a környéken, mintha nekem akartak volna segíteni...rövid cserkelés után máris sikerült egy olyan tipikus" őzfej és rengeteg sárga" fotót exponálni. Eddig nem jött össze... Volt egy suta és egy fiatal bak is ugyanabban a táblában.
Cserkelgettem még, de nagy volt a traktormozgás a határban, így inkább csak sétáltam. ..egy öreg Barna rétihéja hím így is az optika elé keveredett valahogy.

Délután is jó fények ígérkeztek, ezért a kedvenc területemre látogattam ki. Valahogy éreztem, hogy oda kell kimennem...ismeritek...amikor az ember a zsigereiben érzi...megmagyarázhatatlan...
Azzal kezdődött, hogy egy erősen visszarakott bak élénken üldözött egy sutát... ismét jó helyen vártam őket...volt meglepetés rendesen...a nagy szaladozás sok volt egy Nagy kócsagnak..inkább odébb állt...

Olyan király idő volt. Nem is mentem tovább, inkább lefeküdtem a Pásztortáskás gyepre. Nem messze, de sajnos nem is közel nyulak verekedtek. Jól elszórakoztattak...kicsit közelebb próbáltam kúszni, ekkor vettem észre, hogy a hajlatban róka közeledik felém, szájában zsákmánnyal...valami rágcsáló lehetett. A szemes rudi azonal bemért és sietve távozott..biztosan a kölykeinek vitte a kaját. Később kijött elém két anyányi gida és mohón dézsmálták a Pásztortáskát. Nagy volt a nyugalom.

Már majdnem elérte a Nap a horizontot, amikor észrevettem a múltkor látott területes bakot. Gyönyörű állat és felém közeledik. Én hason a gazban, optika a babzsákon, fények rendben...jöhet a bak.Jött is és hallotta a tükörfelcsapásokat, de mégsem rohant el...még csak a középkor elején jár...honnan is tudhatná...megmutatta magát rendesen. Igazi különlegesség, páratlan nyolcas és a slusszpoén: a monitor előtt analizálva jöttem rá, hogy ez a tavalyi pipacsos bak idei kiadása. Változott sokat, különösen a szemága, de bizonyos jegyeit megőrizte idén is. Számomra egyértelmű az azonosság(fotó). Ami viszont nyugtalanít, hogy sem a nagy bakot, sem a széles terpesztésű öreg bakot nem láttam a délután folyamán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése