2012. augusztus 20., hétfő

2012. 08. 16.

A pirkadat már a Bükk lábánál ért minket...Most nem én terveztem meg a fotózás menetét, inkább egy hangulatos hajnali cserkelést vártam ,mintsem maradandó fotós élményeket.
Alig, hogy elindultunk velőt rázó dörrenés töri meg a csendet...a puskás emberek már megelőztek minket...a lövés pont az elképzelt útvonalunk irányából jött, így sok jóra nem számíthattunk.
Felérve a gerincre lassan cserkeltünk tovább... gondoltam miért ne tegyek egy kísérletet őzhívás terén. Elhelyeztem Zs-t és én is neki dőltem egy tölgyfának. 6 óra volt, nagyon kevés fénnyel...a vágyakozó sutahang bántóan dübörög végig a néma erdőn...jó helyen vagyunk a lövés okozta riadalom is elmúlt már....1 perc sem telik el vörös kabátos szökken felénk a hullámos erdei domboldalon...szembe jön velünk sietősen, de vagy 50 méterre megáll és figyel....rászólok még...máris előttünk áll egy középkorú erdei őzbak. Nagy az örömöm, mert sokkal nehezebb erdei élőhelyen az őzek megfigyelése. 2 percig les meredten...keresi a sutát, s miután az sehogy sem akar megjelenni lassan eloldalog.
Nem vártam ilyen jó kezdést...már ennyiért is érdemes volt felkelni.
A továbbiakra rányomta a bélyegét, hogy összefutottunk a lövést leadó vadásszal, meg egy másiknak a motorjával, így kirándulássá módosult a fotózás...így is kiváló volt. Erdei réten Fekete harkály szállt be elénk és volt bőven látnivaló...a hajnali erdő sohasem unalmas.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése