2013. június 18., kedd

2013. 06. 15.

Hamar kiértem a szalakóták revírjébe...még pirkadni sem kezdett, de én már a lesemben csücsültem és hallgattam a megunhatatlan szúnyogzenét...
Ilyenkor nagyon békés minden...az ember tele van reménnyel és van egy kis ideje átgondolni a már megvalósult, vagy éppen csak tervezett fotózás folyamatát...
2009 jutott eszembe...akkor láttam először ezt a csodás kék madarat és ahogy lenni szokott rá is fordultam 300 mm-es "műanyag" optikámmal(nem lebecsülni akarom, de a mostani azért más kávéház)...megszületett életem első szalakóta fotója....a minőséget ezúttal tessék elnézni nekem...

2010-ben ismét találkoztam vele...akkor azért már sejtettem, hogy a környéken fészkel...fotó született természetesen, de csak dokumentarista stílusban:))
A következő emlék felvillanása 2012....úgy gondoltam, a tettek mezejére lépek és összedobtam egy állandó bunkert a madár kedvenc kiülője közelében...ültem is benne párszor, de ez a kékség nem tűri, ha szokatlan módon betolakszanak a területére...nem is szállt az ágamra egyszer sem...tavaly már írtam erről:
http://jsndor.blogspot.hu/2012/07/2012-07-05.html
Végig éreztem, hogy mi lehet a hiba és így köszöntött rám 2013 nyara....
Vissza is térek szúnyogjaimhoz és hajnalomhoz, ugyanis a nagy elmélkedés közben megjelentek az első fénysugarak a beszállón...
Volt is madár az ágon, persze nem szalakóta...ők valahogy szeretnek később kelni...kényelmes népség.
Sordélyokat vártam elsősorban, mégis egy sárga billegető érkezett optikám elé...annyira jól mutat a kék és a sárga egymás mellett...
Azt majdnem elfelejtettem, hogy a nap kellemetlen bosszúsággal indult...ugyanis a terület gazdája legeltetés céljából villanypásztort feszített ki és -mit ad isten -ez a barikád madaraim közvetlen közelében húzódott végig...ráadásul a sátram is abba a vonalba akartam tenni...pffff...
A sordélyok kitartóan zenéltek, a billegető is többször szem elé került, csak a főszereplő hiányzott...
Azon morfondíroztam, hogy a vezeték felállítása olyan sokk volt a 2 madárnak, hogy elhagyták a revírt...
...hátha nem...
Halk krákogás szűrődik be a fedezékembe...itt van!!!
És szépen jön közelebb...nekem még mindig elképesztő, hogy mit keres a magyar pusztában ezekkel a káprázatos színekkel...
A villanypásztort úgy használja, mintha mindig is ott lett volna...
És jön a másik is...nem is olyan nagy bosszúság ez a vezeték...
A tojó beslisszan az odúba, a hím folyamatosan eteti...a beszállóra nagyritkán szállnak,
de olyankor bámulok csak igazán...
Nemrég kellhettek ki a kicsik, ugyanis a tojó gyakran bent marad az odúban, a hím meg hordja a kaját rendesen...


 Nem sokáig volt használható fény, így egy alkalmas pillanatban -sátorral a hátamon- elhúztam a közelükből...
Hazafelé bandukolva ismét beugrott az a bizonyos, elmosódott első fotó erről a hihetetlen madárról....nagy megnyugvással tölt el, hogy több éves tervezgetésem megajándékozott ezzel a felejthetetlen hajnallal...és persze egy olyan fotóval, amit talán egyszer publikálni fogok....folyt köv...

4 megjegyzés:

  1. Brutál jók a röpképek!Meg úgy az egész!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Gábor!
    Ma hajnalban is náluk kezdtem...hát...nem semmi madarak!

    VálaszTörlés
  3. Jó képeket készítettél erről a pompás színezetű madárról. Én még csak nem is láttam még. Gratula!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Ha egyszer lesz hozzá szerencséd, biztos vagyok benne, hogy leesik az állad:)

      Törlés