2013. 08. 10.

Tovább folytatódott a móka az ország egy másik szegletében. Egy délutánt és egy hajnalt töltöttem fotózással Tiszakarádon Gábor barátom jóvoltából. Kis falu, szerény körülmények, tikkasztó meleg és rengeteg első osztályú terület.
A meteorológia lehülést ígért, így ígéretes 2 napnak néztünk elébe.
Alig indultunk el az első helyre bak lép elénk a kukoricásból...Összenézünk és már perdül is vissza a sűrűbe...jó kezdet, nem mondom...

Továbbiakban hívhattunk mi bárhogy, de a szél lassan orkán erejűvé erősödött...alig volt esély arra, hogy a bakok meghallják a hangokat...azért nem adtuk fel és a kitartást sokszor siker koronázza.
Bak igyekszik előttünk slégan keresztben...elég közel vagyunk hozzá....hátha jobb a füle a többiénél.
Az első hangokra rögtön megáll...

Csalogatjuk még,de a szél nem áll az oldalunkon...azért így is elég közel jön...

Érdekes csontosodás van a bal agancsszáron, még nem láttam ilyet...
Miután elszelel egy másik bak bukkan fel a gazban...kár, hogy hamar meglát minket...

Üzekedés tehát még van a területen...ez mindenképpen jó hír...
Másik réten suta legel gidájával...nincs közel, ennek ellenére meghallja a gidahangot és szépen oda jönnek optikáink elé..

Mikor a suta szél alá kerül, úgy pördül meg, mintha lapáttal csapták volna orrba...

 Nem erőltetjük tovább...bejön még egy magányos suta, de mára ennyi volt...az időjárás nem volt kegyes hozzánk...majd hajnalban.

  

 Másnap fél 5-kor indulunk. A szél enyhült, de koránt sem ideális...
Kereső bak kajtat a szántáson, ráhívunk...ránk se bagózik...ki érti ezt???
Napraforgó szélén ülünk le ismét...területes bak zavar el éppen egy fiatalabbat a revírből...
Meghívjuk a harcost...és jön is ahogy illik...

Gyorsan közeledik...izgatott...

Záporoznak a sorozatok, de máris ott áll előttünk...18 méter a távolság...

Szeretem az ilyen portrékat...csak a nyers arckifejezés, elképesztő részletekkel...ezt tudja a 2,8/300...
Nem esett kétségebe, hogy minket talált...megfordult és visszakocogott a napraforgóba...kicsit sértődötten...hihetetlen volt.

A következő helyen egy "klasszikus" körbálás réten hívtunk...nem kellett sokat várni, kis bak lép ki a tábla szélére, nagy érdeklődéssel keresi a sutát...

Sok neki a kattogás, így gyorsan elillan...

A továbbiakban nem ugrik már be semmi a hangokra...csak két gidát sikerül becserkelni...

 Tudomásul vesszük, hogy nem láttunk üzekedő őzpárt...talán a front, vagy tényleg vége???
Mindenesetre nagy élmény volt ez a hajnal is.
Folyt.köv.