Lett egy szabad órám estefelé, így a baktai-dombok között ért a délutáni napsugár...
5 perce vagyok kint, máris a második önjelölt motorversenyző lármázza fel a vidéket...sebaj, majd lassabban megyek és megnyugszik minden....ahhha....további motoros és autós poroz a dűlőúton, elvéve ezzel a maradék reményem is a sikeres őzhívástól...
Nem is cserkeltem már, inkább csak sétáltam a tervezett helyemre.
Leguggoltam a fűbe és adtam még egy esélyt a délutánnak...
2 perce fújhatom-elég kedvtelenül-mikor csörtetés hallatszik a magas fűben...ahonnan jöttem...szinte a nyomomban.
Tudom, hogy bak érkezett, de moccanni sem merek....hallom, hogy lassan körbesétál-szerencsére nem kerül szél alá.
Ekkor érkezik meg a második bak...
Rossz széllel jött...csoda, hogy beugrott...
A másik rögtön elzavarja...ő a területes.
Várok egy kicsit és ismét rászólok..
Megpördül a harcos és felém sétál...elég gazos a terep, de egy sáv talán tisztábbnak tűnik....portrét akarok, így nagyon közel kell csalnom.
Ismét hívom, de már csak halkan...kabát alól..
Most mutatja meg a telém, hogy miért is nagy kincs a 2,8-as rekesz..."úgy most, mint anyám":))
Megvan az a fotó, amit elképzeltem...egy olyan portré, ami kicsit több, mint az eddigiek.
Sejtelmes, plasztikus, különleges...számomra biztosan...
Utána dobok még egy strófát...hátha....
Egyből visszafordul és minden kezdődik elölről...
Az elmúlt 5 perc elképzelhetetlennek tűnt az előző fél óra tükrében, de ez is egy bizonyíték arra, hogy őznász idején bármi megtörténhet.
Jókedvűen ballagok kocsimhoz és bizakodva gondolok a hajnalra...
Másnap végigsípoltam a Novaji-völgyet, de nem voltam túl sikeres
Egy suta jött be, de hamar észrevett, illetve egy bak indult felénk a szemközti domboldalról, sajnos valamiért egy gazos területen sehogy sem akart átjönni...
Láttunk egy kergetőző párt... ők sem reagáltak...
Nem lehet megfejteni ezeket az őzeket:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése