2013. 12. 09.

Sötéttől-sötétig...ez volt mára a jelmondatom...
Hogy miért???
Ragadozómadár-fotózás elengedhetetlen velejárója , hogy sötétben ülünk be a lesbe és sötétben is mászunk ki onnan...
Sokszor nincs szükség ilyesféle procedúrára...többször átéltem már, hogy az ölyvek simán lejönnek a placcra, annak ellenére, hogy fél órával előtte még én is ott tettem-vettem...
DE....nem így az igazi....
Be kell vackolni az éj leple alatt és mindenféle zavarás nélkül kell onnan eljönni, mikor mozgásunk már nem tűnik fel semminek és senkinek...
Ma jött el az újragondolt ölyves lesünk igazi tesztnapja...
Völgybe költöztettük, lesüllyesztettük és igyekeztünk mindent az ölyvekhez alakítani...
Minap kiugrottam délután egy körre és 7 madarat mozdítottam meg a rét körül...magam sem számítottam ennyi ragadozóra, de ha már így volt szombat hajnalban mindenképp ki akartam ülni....
És végre eljött a sötét, szombat hajnal...én meg a lesben:)
Viszonylag hamar érkezett az első madár...1/15, f/2,8, iso800...megvolt a véleménye a fényekről:)

Aztán jöttek szépen a többiek...néha egész közelre...

Egy fiatal suhanc volt a legéhesebb...egyből a kajánál landolt...

 Vesztére...
Abban a pillanatban megtámadta a domináns madár...

 Innentől kezdve nem volt bocsánat...
A kopottas tollazatú 2 hosszú percen keresztül püfölte a másikat...

 Volt itt szemkikaparós támadás...

Szárnycsapásos támadás...

Néha úgy tűnt, hogy nem egyértelműek az erőviszonyok...

De nagyon is egyértelmű volt a csörte..
 Itt már egyfolytában vijjogott a fiatal, de a másik csak nem eresztette...

 Olyan érzésem volt, ha kimegyek e lesből , oda, hozzájuk, akkor sem maradt volna abba a viadal...

Az éhezőnek nagyon elkenték a száját-akarom mondani a csőrét-, örült, hogy fel tud szállni...
Alig ocsúdok máris újabb ölyv érkezik...
A seriff ennek is neki esik...itt nincs apelláta...

 Simán végigpofozza  a réten..

 és könnyedén elhajtja a konc közeléből...

A verekedés annyira lekötött, hogy észre sem veszem az előttem habzsoló újabb ölyvet...
A távolság 5 méter...

Nem lenne igazságos, ha a kétszeres bajnok harcosról nem emlékeznék meg egy egész alakos fotóval...íme!

Még meg is hajolt a kedvünkért:)

De nincs megállás, további ölyvek érkeznek..
Egy pillanat alatt felforr a levegő és újra megindul a harctér...

Elképesztő mennyi ölyv kergeti egymást...nincs mit tenni sodródok az eseményekkel és próbálok nem lemaradni a jobb jelenetekről. Otthon visszanézve jövök rá, hogy nem nagyon volt rossz jelenet:)
Miután a kopottas teleette magát és eltávozott, jöttek a többiek...szépen sorban.

  Sokkal békésebb mederben kezdődött a közös falatozás...volt hogy 4-en voltak...

Már nem számítottam komoly akcióra...jöhetett a 600 mm és a habitusok.

Az érdekes jelenetek...

És végül a portrék....

....hát elég erős arcszerkezetek sorakoztak fel:)
Annyira gyorsan elszaladt ez a nap...
Beesteledett... fotóalanyaim is felgallyaztak a közeli fákra...ideje volt elillanni.
Végezetül egy werk erről a fantsztikus placcról...a résztvevőkkel...

Az élmény megismételhetetlen, de azért pár hiányosságra fény derült, akármennyire is körültekintően jártunk el az építésnél(fény iránya, környezet, perspektíva).
Amin lehet javítunk és remélem kemény télnek nézünk elébe:)