2014. augusztus 14., csütörtök

2014. 08. 10.

Ahogy szaporodnak az élmények, gyűlnek a fotók egyre inkább megelégedéssel gondolok az idei őznászra.
Sokat tudtam terepen lenni, sok őzzel találkoztam és -ahogy hallom másoktól-sok bakot tudtam behívni.
Láttam ahogy ingadozik az üzekedési hév egyik napról a másikra és egész jól eltaláltam a jó területeket és a megfelelő időt.
Egyszóval nem panaszkodhatok!
Nem is teszem, inkább az idei utolsó hívásos napot mesélem el.
Ismét vendégem volt. Ezúttal G. érkezett hajnali ötre egy ugrós nap reményében...
A "cigány-utat" néztem ki mára...múltkor még nem volt itt mozgás, sanszos volt tehát, hogy elcsípünk valamit a végéből.
Rögtön az elején, még szürkületben,nagy bak ugrik a sípra, de pár méter után eloldalaz...nem dőlt be nekünk. Ezt a fotót G készítette, csak a dokumentáció kedvéért.
Erdősávokkal szegélyezett nagy lucernatábla szélére érkezünk. Bak siet keresztül rajta, rögtön hívom.
Megáll, majd a következő sípokra kocogva indul felénk...
Ez is egy jó bak, szépen besétál elénk, hagyja magát fotózni.
Elénk áll, majd keresztbe baktat...most kel fel a Nap....
A távolban suta közeledik, fenekében szürke fejű bak lohol...ez csak megerősít minket....jókor jöttünk.
Megtörténne a borítás, de sutánk csúnyán rászedi udvarlóját. Az aktus pillanatában tovább indul.
A bak meg úgy maradt:) Hiába, nem szabad lassúnak lenni..
Hívunk még pár helyen, de semmi sem mozdul, visszakanyarodunk hát ellenfényes irányba.
A gáton hamisítatlan hajnali hangulat bontakozik ki mezei nyúllal a főszerepben.
A patak másik oldalán bak mozog 2 sutával...rászólok...szépen elindul, de a vízen nem jön át. Megvan a terv. Átmegyünk a másik gáttetőre és azon cserkelünk végig az őzekig.
Közben suta ácsingózik a bozótban, mellette  2 gidája.
G megszólítja...
Hát majdnem elgázol minket a mama...
Félkörben mögénk szalad és szagot kap. A gidák meg tanácstalanul nézelődnek az ellenfényes réten.
Követik az anyjuk nyomát és eltűnnek a kukoricásban...
Mi meg indulunk az előző bak tanyája felé.
Szelünk nem a legjobb, de egy kis kitérővel könnyen oda érünk a patások közelébe.
A bak pont feláll, köztünk sóvirágos rét.
Na, akkor csapjunk bele...
Rögtön elindul...kicsit félkörben jön, de biztosan ide fog érni...
 20-25 méter a távolság, koros bak, reggeli fények, enyhe pára.
Nézelődik, hiányzik neki a vizuális megerősítés..
Addig oldalog mígnem orrába csapja szagunkat egy szellő.
Visszarohan a 2 sutához, de nem megy el.
Közelebb akarnánk csúszni hozzájuk, de egy 1300-as fehér Lada megjelenése minden tervünket összedönti...ez van.
Az erősödő fények miatt nem folytatjuk tovább.
Látszik már az őzeken, hogy fáradtabbak, elcsigázottabbak, mint 2 hete.
Nem tervezek  több őzhívásos napot, megelégszek az eddigi fotókkal. Így is az idei üzekedés -hektikussága ellenére- nagyon jól sikerült számomra.
Ennél többet mohóság lenne kívánni...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése