2015. február 25., szerda

2015. 02. 05.

Azon kaptam magam, hogy eltelt február is...
Nincs már tél, libaszótól hangos a határ. Szívesebben mesélnék az öreg parlagiról, ahogy illegeti magát a rókadögön, de nem tehetem. Közel volt többször is, de sosem elég közel. Tervezek még vele nyárra, de úgy néz ki egy újabb évet várnom kell a társaságára.
Bele kezdtem egy téma kidolgozásába....még január elején.
Az etetőn megforduló közismert énekesekről szerettem volna valami különlegeset összehozni...kimentem hát az etetőhöz...
Már indultam volna haza, mikor egy véletlenül kidobott beszállóra énekesek kezdtek szálldosni. Olyan különös környezetbe kerültek így a madarak, hogy muszáj volt párat exponálnom a nap vége felé....
Otthon nézve a képeket újra kedvem lett kiülni az etetőm mellé...közben jött egy adag hó és máris változni kezdtek a dolgok...
Otthon tovább gondoltam a szituációkat és ezzel kezdetét vette a következő másfél hónap fotós programja...erre a sejtelmes környezetre akartam alapozni, csak több fény jelenlétében.
Vittem hát ki vakukat és a természetes naplementékkel együtt számomra egyre érdekesebb fotók kezdtek születni...

A cinegék szubjektíven tolerálják a vakut...van amelyik rögtön elugrik, van amelyik ötödjére sem...A másik nehézsége ennek a technikának a megfelelő fókusztáv megválasztása volt, ugyanis 300 mm-en teljesen más hatást kaptam, mint 420-on. A legesetlegesebb változók mégis maguk a madarak voltak, mert az elindulás pillanatát mindegyik más irányba képzeli el. A pontos időzítésen kívül nagy szerepe volt a szerencsének is a röpképek elkészítésében...


Sok képen bemozdult valami lényeges dolog, máskor a vaku lett kicsit sok...szóval nem jött rögtön a várt eredmény...
Egyik délután lett egy szabad másfél órám...kimentem hát fejlődni:)
A madarak nagyon aktívak voltak én meg próbáltam jó időben exponálni....egy ilyen alkalommal született ez a fotó...az egyik cinke a csonkról indult, a másik az etetőtálcáról ...azt éreztem, hogy a pillanat kimerevítése jól sikerült, de az lcd-t nézve ért az igazi meglepetés...valahogy bekerült a kompozícióba egy távolabbi, harmadik madár is. Örültem, hogy pont arra repült:)
Amikor nincs természetes ráeső fény egész más hangulat uralkodik el a képeken. Döntse el mindenki maga, hogy tetszik-e neki(meg is írhatja véleményét...kíváncsi vagyok):)



Szóval így telet el ez a másfél hónap, de még sok ötletem van a témával kapcsolatban. Talán kijutok még párszor kísérletezgetni...
Viszont amióta villan a vaku a szajkók eltűntek a környékről...valahogy nem tudnak vele megbarátkozni...
Aztán volt olyan is, hogy a nagy komponálás közben alig vettem észre a ravaszdit a rét közepén...így utólag sajnáltam volna kihagyni ezeket a fotókat:) Van már egy ilyen tavalyról ,csak azon zöldebb a fű...
Azóta voltam kint őzezni párszor, meg rendbe tettem kicsit az úszó leseket...sőt már feküdtem is kint egy hajnalt....a ludak eleje már megérkezett:)


4 megjegyzés:

  1. Nem vagy egy elveszett gyerek, feltalálod magad! :)

    A napfény nélküli vakus képek is jók, de azt már megszoktuk többektől. Viszont ezek a napfénnyel kombinált villantások valami egészen különleges hangulatú fotókat eredményeztek. Szépen összemosódik az elő és háttér, csak a beülőfa a biztos pont. A távolabbi kivágások is nagyon jók, mintha egy véletlen támadt lyukon keresztül rálátást kapunk a lényegre. Egyszerűen fantasztikus! Csak gratulálni lehet!

    VálaszTörlés
  2. Szia Sanyi!
    Örülök, h tetszenek.
    Úgy érzem még mindig nincs meg amiért ebbe az egészbe belekezdtem.Talán még egy alkalmam lesz neki futni, utána fácán, récék, ludak....mocsár!

    VálaszTörlés
  3. A napfényes vakus fotók hangulata tényleg egyedi,művészi, de ha őszinte akarok lenni, engem a "fácán,récék,ludak...mocsár!" valahogy jobban izgalomba hoznak....:) Már alig várom...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van Miki, egyet értünk!
      A nyári ludak egyre többen vannak, szárcsáék jelenléte még nem számottevő, a récékből eddig csak vadkacsa van:) Az idő nekünk dolgozik.

      Törlés