2015. 03. 22.

Várt vízi madaraim eddig elmaradnak.

Csendesebb a nádas...hideg is van hajnalonta, általában vékony jégréteget kell áttörni, mire a leshez ér az ember.

Magam sem csodálkozom tehát, hogy kikívánkozok a friss illatú mezőkre.

Mozgatják az őzek a fantáziám....

Hol vannak a nagy bakok?Hogy áll az agancsfelrakás?Gömbölyödnek-e már a suták? stb...

Egy gyötrelmesen unalmas vízparti lest megunván elindultam inkább a patások után...

Borzasztóan hideg volt északi széllel és alig 5 fokkal...na király...hát nem voltam túlöltözve.

Mire megtaláltam a rudlit szépen kisütött a Nap és kezdett melegedni a föld....a közérzetemnek igazán jól esett, de a fotózásnak gyorsan betette a kaput...erről majd később.

Szóval fasor mentén haladok előre, ami valójában 1 méter/20 másodperces sebességet jelent...

Nem lehet gyorsabban menni, ha azt akarjuk, hogy mi lássuk meg először a takarásban mozgó vadat... Ez a technika az esetek 90%-ban eredményes...tapasztalat!

Ahogy lopakodok előre önkéntelenül is szétnézek....öreg parlagi termikel irányomba...

Sajnálom, hogy nem vagyok magasabban, de így is záporoznak a sorozatok. A fény rossz, a madár lenyűgöző...

Úgy sejtem, ő a tojó...a párjának több fehér szárnyfedője van...

Szeretném azt hinni, hogy nem vett észre...

Megyek tovább, de csak egy rövidet...suta kel föl a védett fasorból...

Gondoltam, hogy itt lesznek...a szélvédett oldal mindig nyerő.
Felém jön a légáramlat és szinte összeolvadok a növényzettel...nem vehetnek észre...
Csak várnom kell és kiballagnak elém...

Elfelé legelnek.
Elindulnék utánuk, de egy sutának nem akaródzik a többi után menni....

Ez van...várni kell...majdcsak feltápászkodik...
Igen...fél óra múlva....a többi már rég eltűnt...viszont ő felém indul el....

Van amikor kővel sem lehet elzavarni őket...ez most ilyen volt...nagyon el volt bambulva szegénykém...

És itt csatolnék vissza a melegedő anyaföldre...

Ugyanis durva légrezgés kúszott az optika és a téma közé, tönkretéve ezzel minden további fotót...
Normálisan már rég haza kellett volna indulnom....csak egy kép vágatlanul a jelenségről....tehát nem volt messze a téma, mégis használhatatlanok a képek ...

A nagy bakok már felszívódtak...igyekszem őket április 15-ig megtalálni...hátha megússzák a kilövést...
......
......
Van-volt egy másik tervem...nem is terv ez, inkább álom...
Két éve kezdődött, mikor egy esős, tavaszi napon megpillantottam a domboldalon heverő különlegességet...már akkor is szürreális élmény volt a sötét erdőben, gyertyalángként világító fehér őzbak látványa...mint egy lidérc...
Az élményt fotó nem követte se aznap se máskor...rejtett életmódot folytató egyed volt az a bak...kerülte a többi őzet, általában azok sem nézték jó szemmel a jelenlétét...
Gábor ugyan később le tudta fotózni és annyi...a vadőrök ritkán találkoztak vele,  azóta eltűnt.
De....
Idén jött a hír, hogy egy "hagyományos" suta 2 fehér gidát vezet és viszonylag jól tartják helyüket...
Gábor már többször megtalálta őket és született sok jó kép a családról...ideje volt nekem is megnézni ezeket a különleges őzeket...
Egy szép napos délután érkeztünk meg a területre...
Dombos-erdős vidék, kaszálókkal megtűzdelve...belefutunk egy odútelepbe...megmondom őszintén ennyi odút, ilyen sűrűségben még sosem láttam..nem is értem miért így van ez megoldva...madarászok igazán felvilágosíthatnának!?!?!
Ez a fotó az összmennyiség 5%-a kb...

Mindenfelé őzek csipegetnek, a körülmények ideálisak...
Már kezdek bízni a sikerben, mikor motorfűrész mordul fel a közeli dombélről...basszus, irtják a bozótost...
Remélem megszokták már a zajt....
Bokorsor választ ketté két rétet... már messziről világít 2 fehér pont a túloldalon...
Kint vannak a gidák...:)
Innentől rutin munka volt a folyamat.
Garád egyik oldalán fölosontunk, aztán át a másik oldalra és máris 50-60 méterre kerültünk az állatoktól..
Én még közelebb kúsztam pár métert és kezdődhetett az exponálás...

Nagyon tetszenek ebben a sötét környezetben, talán így még erősebb a kontraszt...
Nem albínók. Az orruk és a patájuk rózsaszín, a szemük meg barna.
Úgy gondolom, hogy egy recesszív gén örökíti a fehér színt..tehát a "normális" suta hordozza ezt a gént és az ismert fehér bak lehet az apa...talán...
A mamának gyanús lett valami...és már mentek is...

Minden esetre elképesztő és egyben furcsa látvány ez a páros a hagyományos őzekhez szokott fotósnak. Remélem lesz még lehetőségem a későbbiekben is találkozni velük...
Köszönöm ezt az élményt elsősorban Gábornak, mert -valljuk meg- magamtól szinte lehetetlen lett volna felkutatnom őket.