2016. 03. 14.

Nincs mese...megjött a kedvem...
A nagy bak, vagy csak a tavasz bújtatta ismét belém a motivációt...nem tudom, de újra tudok lelkesedni a jó képekért...de inkább a magányosan töltött órákért a természetben.
Reggel beleugrottam a mellcsizmába...tervben volt, hogy megreparálom a tél által megtépázott leseimet.
Nagy lendülettel gázolok a pár fokos vízbe és ugyan azzal a lendülettel szökdécselek is kifelé a partra...ugyanis valami történt a neoprén anyaggal a télen.... minden pórusán dől befelé a víz, kvázi most inkább szivacsként funkcionál...
Annyit azért sikerült konstatálnom, hogy a legrégebbi bunkeren kell a legtöbbet javítani, de nem olyan vészes a helyzet....
....
....
Gyorsan autóba...öltözés és irány vissza fotózni....
Hamar érek ki délután...a Nap még magasan jár...
Végigcserkelek egy tölgyest...tudom hol keresnek nyugalmat az őzek ebben a bolond szélben...
Egy hektárnyi vetésen baktatok keresztül mikor patások tűnnek fel a távolban.
Különösebben nem feszülök a helyzetre..úgyis észre vesznek...
A rudliban van 2 bak....messziről látszik nem szívlelik már a másik közelségét...és közben közelednek felém...
Inkább lehasalok....ki tudja...600 mm van fent..

Az egyik egy mechanikai sérült, rendellenes bak...igazi különlegesség...

A másik egy gyenge hatos...

Sikerül a legrosszabb irányba kerülniük engem...a fény így sajnos borzalmas lett, de valami jelenetben még bíztam...kár,hogy csak pózolásig jutottak...

A suta szépen elhozta mellettem a brigádot...magam sem gondoltam volna, hogy nem kapnak szagot...

Kezdésnek nem volt rossz...indulok tovább...
Átnézek egy árkon a túlsó vetésre...ott is pihen egy rudli...bakok suták vegyesen...
Lehasalok..gusztálom a bakokat...
A távolban csetepaté körvonalazódik...a lepucolt öregebb simán elzavarja a barkás fiatalat...így megy ez ilyenkor...

Aztán dolga végeztével visszaballag a sutákhoz...

Kicsit közelebb csúszok hozzájuk, de nem erőltetem nagyon a dolgot...
Ahogy hasalok a vetésen krúgatás üti meg a fülem...
Hihetetlen, de egy darucsalád mögém ereszkedik le úgy 50 méterre...óvatosan megfordulok, de sajna odébb libbennek...dokumentálom azért...hogy el ne felejtsem...

Továbbállok...nem ígérkezik semmi extra a nyílt placcon...
A tegnapi sarokra igyekszem...erdő és rét találkozik ott, remek élőhely a nagy bakoknak...
Kint érem  az őzeket...szépen ballagnak kifelé kajálni...és mindannyian bakok...ez még jó lehet valamire...

Átlagos hatosok, de úgy látom kint van a nagy is...öten összesen...
A távolságom, szelem jó...a fény is majdnem tökéletes....ennyi bak ekkora területen mindig tartogathat valami érdekességet...csak ki kell várni...
Látszólag nyugalom van...

Hirtelen egymás felé fordulnak és kezdődik a pózolás...

Nem lett ugyan komoly balhé a két fickó között, mégis élvezettel fotóztam végig a jelenetsort..

Vigyáznak féltett fejdíszükre..nagyobb szükség lesz rájuk augusztusban...
Valami jármű zavarja meg társaságot...szépen elszállingóznak a sűrűbe...én meg sietek vissza az autóhoz...
Láttam egy magányos bakot a repcében sziesztázni...hátha ott találom még....
A fények lassan a horizontot nyaldossák, a szél is alábbhagyott...még mindig helyén a bak...
Rácserkelek ...minden mindegy alapon...sietnem kell, ha még fényben akarom megcsodálni...
Van köztünk vagy 60 méter...megállok szusszanni...a bak meg feláll...
Hasra ereszkedem...na most mi lesz...
Dilemmám gyorsan megoldja az alany...ugyanis elindul felém...kiváló...

Lövése sincs, h előtte hasalok...
Jó közelre engedem...

Annyira szeretem, mikor látszik az állaton, h semmire nem gyanakszik...
Ez az öreg is esti körútjába kezdett bele éppen...
Közben állóra fordítom a gépet...kellene egy szép "egészalakos"...mint tegnap...
600 mm-en készültek a képek...mind vágatlan....itt már a zár hangjára figyel...
De jó lenne már egy olyan tükör nélküli gép, ami tudná hozni ezt a minőséget..az lenne az igazi....és nem zavarná meg a legjobb jeleneteket a tükörfelcsapódás hangja....

Látom, h nemcsak felém tekinget...valami mozgást érzékelek a perifériámon én is...
Arra fordulok...pont a fénybe...
Atya ég, nem vettem észre a közelben fekvő másik patást...
Sutának tűnik, de vakít az esti narancssárga..nemsokat látok belőle...
Exponálok, kb érzésre...
Miután ő is elszelel ránézek az lcdre és alig hiszem el....
Egy törött szárakat viselő bak került az ellenfénybe, ráadásul produkálta is magát...mesés.

Azon gondolkozom hazafelé, h ismét mekkora szerencse kellett egy ilyen képhez...
Hacsak arra gondolok, h idefelé jövet is megpróbálhattam volna rákúszni...minden máshogy alakul...
Bízzunk a megérzéseinkben és akkor oldalunkra áll a szerencse:)