2016. 07. 31.

Az Alpok után ki voltam már éhezve valami mozgó élőlényre, vagyis annak fotózására..:)
A szalakóta odúk ellenőrzése után bizakodó voltam...legalább 4-es átlag cseperedik a családokban, szóval idén jól alakul a költés...

Vérbeli ragadozók ezek a kékségek, ami a szemükből könnyen kiolvasható...

Már alig vártam, h ismét kiüljek...
Gyanús volt, h nem látom lesem sziluettjét a távolból...hoppá..hoppá...
Kiérek....
A látvány letaglózó volt....

A pusztán átsöprő vihar ripityára törte az építményt...pedig volt súlya rendesen...
Nem is volt kedvem foglalkozni vele, inkább majd ősszel szétszedem és újra felépítem...
Ez van......
...........
...........
Viszont végre július vége van....és hát ugye üzekedés....yeeeee...:)
Nézelődtem már párszor...nagyjából belőttem, h hol szeretnék a bakokkal találkozni....már csak az első biztos jelre volt szükségem....
Eddig is érdekelte a bakokat a hang, de a szagok hiányában maradt a fülhegyezés...

31-én délután, egy eldugott területrészen autózom...suta vágódik ki a nádból görbehátú bakkal a nyomában....hohóóó...itt az idő....
Autóm fasor árnyékában hagyom és kezdődhet a móka...
Bevált sípjaim az ingzsebben, fél liter víz és az elmaradhatatlan szuku(nélküle most egy fotóm se lenne) a 300-as mellett, amit idén konzekvensen az 1,4x-ezővel használok...
Kopott nadrágom, viharvert ingem és napszívott sapkám annyiszor elrejtett már az elmúlt években...ők is mindig jönnek...talán kissé babona szaga van már a dolognak, de mindegy is, ha beválik:)
Szikes réten kezdem el...nem műveli a gazda, így tele van mindenféle gazzal...jó hely...
Bak lépdel ki a magas fűből...rászólok...néz, de nem jön...csak ballag tovább leszegett fejjel...
A kutyafáját...ez így nem járja...utána megyek...ilyet is kell néha...
A terület belsejéig követem...és ismét hívom...
Először csak felkapja a fejét....

A következő hangokat időm sincs kiadni, máris ott áll velem szemben...

Kedvemre való bak és most már kellően érdeklődő is...
Nem hezitál, pár ugrással körbe szökken...

Ugyan még magasról jön az ellenfény, de így is varázslatos miliőt fest a közeledő bak köré...

Próbálok 420 mm-rel ügyesen komponálni, ami a magas fűben nem könnyű feladat...
A bak meg csak jön, csak jön...

Mikorra világos lett neki, h itt most nem talál sutát, méltatlankodva távozik...nem siet, csak kicsit csalódott...
Utána dobok még egy strófát...erre a szemközti növényzetből újabb bak oson elő...

Fiatalabb, vékonyabb, gyengébb...de ettől még tettre kész...
3-at fújok még és szépen besétál ő is...

Szeretem ezeket az ellenfényes buzogányokat...pláne, ha egy bak lépdel benne:)
Mondanom sem kell...az istennek sem akar megállni...csaknem belenéz a lencsébe...

Szelem több, mint jó...nem mozdulok, csak a nagy frontlencse árulhat el..
Megiramodik pár métert, mintha tudná, h akciót is szeretnék fotózni:)

Megkönnyebbültem egyenesedek fel a sásból...velem emelkedik az a párszáz szúnyog, amit sikeresen vert vissza a kémiai védelem.:)Ennyit még sosem tapasztaltam magamon...
Közben eltűntek a fények,az őz is gyorsan köddé vált...indulok hát én is...
A lényeg, h ugrik a bak:)
Lesz még pár poszt a témában:)