2016. 08. 12.

Abba kellett hagynom kedvenc fotós időszakom dokumentálását.
Annyira tetszett Szlovénia, h vissza kellett mennem....nem ragozom...itt egy kép.

Sajgott a lelkem, h őzeimet a leghevesebb időszakban hagytam ott, így egyértelmű volt a folytatás.
Verőfényes napsütésben lendülök be az erdőbe...
A talált bak felé indulok....
Nem is említettem, h utoljára találtunk egy elpusztult bakot...egészen frissen....

És most ismét ránéztem, mi változott eddig...hááát...fogyogat...

A rét túlsó oldalán bakforma patás szaglászik...leülök és ráhívok...
Iramban közeledik...

Már vertikális helyzetben van a gép...nem is pazarolom az expókat, annyira tuti a siker...

Hoppá....hoppá...a keresőben fordul a bak...

Balra sandítva látom, h kiugrik egy másik a bozótból...húúúha
Egy jóval kisebb bak, mégis simán elkergeti ezt az élete delén járó harcost...

A nagy rohanás gyorsan véget ér...a győztes visszatér...különös...
A magabiztos fellépés eredménye a siker.

A nagy keszekuszaságban észre sem veszem, h egy harmadik bak is megérkezett a helyszínre...
Nem mer közelebb jönni....

Tovább cserkelek...egyre jobb a fény...
300 métert megyek feljebb...és suta hanggal operálok...
El sem hiszem, mikor az előző nagy bak feltápászkodik a rét másik szegletében...
Jó messze van...

Érdekes módon elindul felém, de 50 méter után inkább a közeli erdőt veszi célba...
Nem hagyhatom ennyiben....sprintelek utána vagy 100 métert...lehasalok és szólítom...
Ezt már szeretem...érdekli a dolog:)

Most lassan jön, de nem bánom....
Kabát alól hívogatom....hasalok, takarás zéró...

A szelem nem a legjobb, eddig szerencsém van...

Már az előbb is ismerős volt a bak, így otthon megkerestem az archívumból a tavalyi fotóját...

Jajj, de szeretem, mikor ugyan azt a bakot látom, ismét üzekedésben.
A szél gyorsan felbontja rövid kapcsolatunkat...gyorsan tovább az árok másik oldalára.
.....
.....
Ahogy kidugom a fejem párost veszek észre , igencsak meghitt hangulatban..

Közelebb csalom magam, de takarásom itt sincs...

Biztos vagyok a borításban, ezért akarok minél közelebb lenni...

Ez a 4 .borítás idén, ami előttem zajlik, talán e képpel vagyok a legjobban megelégedve..
A légyott után persze rögtön feltűnik nekik az a nagy zöld kupac, ami én vagyok...jól meg is néznek, de a szelem hibátlan.

A suta persze elviszi a bakot a maga módján....én meg nem zavarom őket...

A fények már a horizont mögül érkeznek.
Egy utolsó hívás még belefér...annyira jó helyen vagyok...

Ő érkezett...nem láthatott meg, mégsem jött közelebb...dörzsölt legény az ilyen...
........
........
Az utolsó nap köszöntött rám az idei hívási szezonban...
Mivel a tegnapi területen sok érdeklődő bakba futottam, így ismét oda mentem...
Mozgást veszek észre egy fasor szélében... páros múlatja ott az estét...
Közelre lopózok és megpróbálom a bakot közelebb csalogatni...yesss...

Persze a suta ezt nem nézi jó szemmel és kezdődik a huzavona...
Először hormonbombát vet be...

Nem hagyom magam, cifrázom a szerelmes szavakat...siker, mégis eljön.

Sajnos ismét rá kellett jönnöm, h nem versenyezhetek egy élő és eleven sutával...
A tuti fegyvert veti be, amit idén többször tapasztaltam...

Mindegy minden alapon hívok tovább...
Annyira jó színek vannak már...

A bakot továbbra is érdekli a fantomsuta...
Mostmár könnyebb szívvel közelít...

Ez a tegnapi bak, ami a nagyot simán elzavarta...
Fotózom minden hogy...jönnek a portrék...

És ekkor.....

A féltékeny suta ismét közbelép....
Ilyen az alapos feleség...nem hagy esélyt semmilyen kitekingetésre:))
......
.....
Horizonton a Nap...hívok egy utolsót...
És még mindig jön bak...messziről látom, h járt erre tegnap...

Az irány tökéletes...bele fog gyalogolni a sárgába....:)))

Nagyon közel  jön...érdekes egy bak, nem vagyok biztos a korosztályban...

Elégedetten tápászkodok fel...
Sokat kaptam ettől a szezontól...nem is szorgalmazom a holnapot...
Így sem tudom mikorra végzek a sok kép utómunkájával....
Látjátok.....mostanra:)