2016. 04. 09.

Nem lesz hosszú poszt a mostani.
Igazából csak dokumentálni szeretném ezt az időszakot is....
A vízen csendesen folydogál az élet...madaraim ülnek, vagy egyszerűen csak kevesebben vannak a sok belvíz miatt...legutóbbi kifekvésemen is csak a kecskebékák szerenádját hallgathattam...

Jó téma, érdekes téma, de ezidáig nem szántam rá magam, hogy brekiket fotózzak...
.......
.......
Aztán voltunk Gáborral fehér őzet kergetni ezen a varázslatos tájon...

persze most is túljárt az eszünkön...
Én direkt svenkre hajtottam...szóval nem is baj, h szinte sötétben láttuk meg őket:)))pffff

......
......
Hazai tájakon a "bak a repcében" téma kihagyhatatlan...szántam is rá egy délutánt több-kevesebb sikerrel...

Nagyjából így szaladt el az április...nagyon várom már a szalakótát......

2016. 03. 26.

Ideje végre megnézni, hogy is áll a mocsár.
Nem megyek hajnalban, múltkor is több madarat láttam délután. Az egyik les úgy van beállítva, hogy kicsit lopakodva simán be lehet jutni a szárnyasok zavarása nélkül...
Könnyebben ment, mint gondoltam:)
Kilesek a nézőkén...el sem hiszem..kendermagos gácsér terelgeti a tojót mindenfelé...
Ahogy alakul bármikor megérkezhetnek elém is...
Egy fél órát kellett várni rájuk..
A gácsér mintázata egészen fantasztikus közelről.....itt még volt némi fény:)

Innentől meg az is elillant...

Volt párzás is, de messze és elfordulva, szóval az marad a winchesteren.
Egyébként viszonylag kevés madarat láttam...egy kanalas nézett be, de nem maradt sokáig...

..........
..........
Másnap egy különleges őzbak hajkurászása vette kezdetét....jött a hír, hogy egy parókás bak lakik az ártéri erdőben és elég jól tartja a helyét...na nekem sem kellett több...a következő hajnalokból és délutánokból párat ennek a csodának a nyomában jártam, de a számos alkalomból csak egyszer vethettem rá egy röpke pillantást.
Sajnos ez mindig benne van...azóta felszívódott...elég óvatos lehet.
Persze akadt így is látnivaló a hajnali erdőben...üzekedésben tervezem, h visszatérek ide.

Aztán hazai pályán is kijutott az érdekességből...
Szólt a vadőr, hogy egy barkás bak láthatóan lemarad a rudlitól, mintha nem lenne minden ok vele...
Délután kimentem megkeresni...
Lassan a táplálkozó őzek közelébe cserkeltem és lehasaltam egy jó helyre...
Kis idővel szépen szállingózni kezdtek a patások elém...

Az ominózus bak viszont nem került látómezőmbe...
Hoppp....valamitől megriadtak és az egész brigád átváltott mellettem... a végén megjelent a beteg bak...
Papilomás szegény...

Az archívumba visszakerestem-volt egy sanda gyanúm-mert ismerem ezt a bakot...
Nyáron is rosszul nézett ki, de nem ennyire..még borítani is láttam...
A következő képeken utolérhető az azonosság...

Azóta voltam kint, kerestem, de sehol semmi...ő is felszívódott...
Pont egy ilyen alkalommal ismét kifeküdtem a múltkori helyre...
Zörög a nád, jön valami...
Nagy meglepetésemre 2 kakas sétál elém...na így se fotóztam még fácánt...semmi álca, csak hasalok....

A következő napokban főként a vízen múlattam a perceket...említésre méltó jelenet nélkül...pontosabban mégis akadt valami...megjelent egy bütykös a vízen...és úgy csinált, mint egy "Velociraptor a Jurassic Parkból".. kicsit kiemelkedett, nyakát kinyújtotta és amolyan tüsszögő hangot adott ki....még sosem láttam és hallottam ilyet...madarászok segíthetnek:)

Itt tartok most...pontosabban már ez is múlt idő..... azóta is kerültek képek a kártyára, amiket a következő poszt fog megmutatni......

2016. 03. 23.

Ez a bejegyzés kaphatta volna a "megdöbbentő közelségben" címet is...
Történt ugyanis, hogy az erdei lesbe kiültem pár alkalommal...figyelem a kakasok aktivitását, elszórakozom az énekesekkel, egyszóval hasznosan töltöm az időt:)

Mindig történik valami...
Például éneklő csuszkát még sosem láttam ilyen közelről...

A melegedés ellenére is rengeteg apróság sürög-forog az etetőn, az ideiglenes itató pedig újabb fajokat vonz a rétre...jött például énekes rigó és örvös galamb is .
Próbálom megfejteni a madarak metakommunikációját mikor hirtelen termetes árny jelenik meg a keresőben...
Róka koma vizsgálja át a rét középső részét...ismerős példány, télen már találkoztunk...akkor azt írtam:"szerintem találkozok még vele"...igazam lett:)
Eléggé sovány és elég éhes is ahhoz, hogy a csattogó expókkal ne foglalkozzon...

Rácincogok, ha már ilyen kezes így tél végén...
Bele se tudok nézni a keresőbe a rudi máris a les elé szalad...erre azért nem számítottam...
Annyira közel van, hogy a 300-as optika közelpontján belülre kerül...vagy 10 centit hátrébb kell húznom a lencsét, hogy legyen valami éles a képen...
Persze ez mind nagyon gyorsan történik...

Hagyja magát fotózni pár másodpercig, aztán csalódottan elsomfordál...
Azt hiszem ennél szűkebb portrékat már lehetetlen csinálni a ravaszról..így szép ajándékkal lepett meg a csendes, erdei les március végén:)
Annyi időm maradt azért, hogy a mobilommal csináljak egy werket...csak a hitelesség kedvéért..

2016. 03. 19-20.

A múltheti csúfos beázásom után ismét a víz felé vettem az irányt. Szereztem egy másik mellcsizmát és magabiztosan gázoltam bele a az éles nádpengék közé...
Nem húzhatom tovább, el kell végeznem a lesek tatarozását...
Szerencsére nincs nagy munka, csak pár szöget kell beverni és 2 ponyvát újrahúzni...gyorsan meg is vagyok vele...
A szárcsák annyira benne vannak a területfoglalásba, hogy jelenlétemmel nem sokat törődve, a nyílt vízen hajkurásszák egymást...egy újabb jel, h itt az idő.
Ilyenek lettek a tutajok...low budget photography :)))
Ez már a 3. tavaszuk...nem is rossz eredmény.

...........
...........
Délután bakok után indulok...
Fénytelen, lapos idő van...azért bizakodok hátha valamit elém terel a tavaszi szél...
A mezőn megint alakul valami...

A történetnek most nem lesz folytatása...
A másik erdősávból két őz kocog ki és elviszik előlem a többit...nem tudom mi riasztotta meg őket, ...a  távolban jajgató motorfűrészre gondolok...

Annyi szerencsém van, h a párosról tudok valamit rögzíteni...
Talán a múltkori nagy bak...

Gyorsan kiürült a gyep...az előbb még sziesztázó őzek, most meg semmi....
Azaz majdnem semmi....
Nyuszi tűnik fel a láthatáron...

A szelem jó.
Addig ügyeskedek, míg valahogy normális távolságra kerül a 600 mm elé.
Aktívnak nem mondanám a fülest...végül mancsnyalogatás lesz a mai attrakció...

A világosság lassan szürkeségbe megy át, ideje menni....
......
......
Másnap egy régen tervezett témába fogtam..
A tölgyest ellepte a belvíz...talányos módon azt a részét, ahol még sosem láttam tócsákat..nem is értem..
Pár éve készítettem egy sorozatot ebben a témában és azóta várom, hogy ismét legyen lehetőségem valami hasonlóra....
http://jsndor.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html
Volt még idő az igazán jó fényhatások idejéig, így őzek után nézte,.. Tájképezni csak különleges színek között érdemes...az meg ugye elég későn érkezik....
Szóval leültem az erdő szélére.... kényelmesen hátra dőltem...
A távoli földúton Níva porzik keresztül...megáll...kiszáll a gazda és jól bevágja az ajtót...
Alap esetben morcos lennék az ilyenekért, de most nem...ugyanis őzek tápászkodnak fel a szokatlan effektre...
Látok egy érdekes bakot...talán felém jönnek...
Egy másik állat is lohol az erdőbe, pont keresztezve a csapat útját...
A területes rögtön megnézi kiről van szó....

Nem is jöhetnének jobb irányba...kb 30 méterrel előttem fognak beváltani az erdőbe...
Elől jön ez a megviselt bakfi....rossz bőrben van sajnos...

Mögötte meg a ez a páratlan 8-as, domináns...

A kis csapat beszivárog a fák közé.....ott rögtön megállnak...be vagyok épülve a növényzetbe,várok...a biztonságos gazosban lelassulnak a mozdulatok...a kis gombos pedig tovább közeledik....

Szökken pár nagyobbat az exponálás zajától...pont elég, hogy elvigye magával a 8-ast...

Marad a suta és anyányi gidája előttem...lustálkodnak ,vakaróznak....

Nem piszkálom őket, lassan hátracsúszok és lelépek....úgyis menni akarok a tölgyesbe...

A szél erősödött mire a láphoz érek...a belvíz jócskán fodrozódik.

Alaposan körbejárom a területet valami látványosabb kompozíciót keresgélek...elég sok a zavaró elem...gallyak letörve mindenfelé, burjánzó aljnövényzet...szóval eltelik egy fél óra mire megtalálom az elképzelt beállítást...

Két szűrőt csavarok fel a 10-20-ra... egy cirkulár polárt és egy nd 1000-et...

Imádom az nd 1000 által nyújtott képi világot...egészen szürreális valóságot mutatnak meg a fotósnak és rajta keresztül minden szemlélőnek...

A technikai háttérről csak annyit, h minden kép 30 másodperces vagy hosszabb záridővel készült, a manuális élességállítás és expó beállítás elengedhetetlen és persze  stabil állvánnyal + távkioldó a "B" idő miatt....

Előző vasárnap csináltam tesztfotókat a helyről....

A héten meg sokat agyaltam a továbbiakon és így jött létre az új sorozat...

Valami ilyesmit akartam, szóval egyenlőre elégedett vagyok a folyamattal és a végeredménnyel is...talán pont azért, mert ezek a képek 3-4 hét tervezgetés, tesztelés és kivitelezés beteljesülései...

Végezetül egy werk a fotózás kulcspillanatáról....a két képet nézve nem is gondolnánk, h ugyan az az idő és helyszín:)

2016. 03. 14.

Nincs mese...megjött a kedvem...
A nagy bak, vagy csak a tavasz bújtatta ismét belém a motivációt...nem tudom, de újra tudok lelkesedni a jó képekért...de inkább a magányosan töltött órákért a természetben.
Reggel beleugrottam a mellcsizmába...tervben volt, hogy megreparálom a tél által megtépázott leseimet.
Nagy lendülettel gázolok a pár fokos vízbe és ugyan azzal a lendülettel szökdécselek is kifelé a partra...ugyanis valami történt a neoprén anyaggal a télen.... minden pórusán dől befelé a víz, kvázi most inkább szivacsként funkcionál...
Annyit azért sikerült konstatálnom, hogy a legrégebbi bunkeren kell a legtöbbet javítani, de nem olyan vészes a helyzet....
....
....
Gyorsan autóba...öltözés és irány vissza fotózni....
Hamar érek ki délután...a Nap még magasan jár...
Végigcserkelek egy tölgyest...tudom hol keresnek nyugalmat az őzek ebben a bolond szélben...
Egy hektárnyi vetésen baktatok keresztül mikor patások tűnnek fel a távolban.
Különösebben nem feszülök a helyzetre..úgyis észre vesznek...
A rudliban van 2 bak....messziről látszik nem szívlelik már a másik közelségét...és közben közelednek felém...
Inkább lehasalok....ki tudja...600 mm van fent..

Az egyik egy mechanikai sérült, rendellenes bak...igazi különlegesség...

A másik egy gyenge hatos...

Sikerül a legrosszabb irányba kerülniük engem...a fény így sajnos borzalmas lett, de valami jelenetben még bíztam...kár,hogy csak pózolásig jutottak...

A suta szépen elhozta mellettem a brigádot...magam sem gondoltam volna, hogy nem kapnak szagot...

Kezdésnek nem volt rossz...indulok tovább...
Átnézek egy árkon a túlsó vetésre...ott is pihen egy rudli...bakok suták vegyesen...
Lehasalok..gusztálom a bakokat...
A távolban csetepaté körvonalazódik...a lepucolt öregebb simán elzavarja a barkás fiatalat...így megy ez ilyenkor...

Aztán dolga végeztével visszaballag a sutákhoz...

Kicsit közelebb csúszok hozzájuk, de nem erőltetem nagyon a dolgot...
Ahogy hasalok a vetésen krúgatás üti meg a fülem...
Hihetetlen, de egy darucsalád mögém ereszkedik le úgy 50 méterre...óvatosan megfordulok, de sajna odébb libbennek...dokumentálom azért...hogy el ne felejtsem...

Továbbállok...nem ígérkezik semmi extra a nyílt placcon...
A tegnapi sarokra igyekszem...erdő és rét találkozik ott, remek élőhely a nagy bakoknak...
Kint érem  az őzeket...szépen ballagnak kifelé kajálni...és mindannyian bakok...ez még jó lehet valamire...

Átlagos hatosok, de úgy látom kint van a nagy is...öten összesen...
A távolságom, szelem jó...a fény is majdnem tökéletes....ennyi bak ekkora területen mindig tartogathat valami érdekességet...csak ki kell várni...
Látszólag nyugalom van...

Hirtelen egymás felé fordulnak és kezdődik a pózolás...

Nem lett ugyan komoly balhé a két fickó között, mégis élvezettel fotóztam végig a jelenetsort..

Vigyáznak féltett fejdíszükre..nagyobb szükség lesz rájuk augusztusban...
Valami jármű zavarja meg társaságot...szépen elszállingóznak a sűrűbe...én meg sietek vissza az autóhoz...
Láttam egy magányos bakot a repcében sziesztázni...hátha ott találom még....
A fények lassan a horizontot nyaldossák, a szél is alábbhagyott...még mindig helyén a bak...
Rácserkelek ...minden mindegy alapon...sietnem kell, ha még fényben akarom megcsodálni...
Van köztünk vagy 60 méter...megállok szusszanni...a bak meg feláll...
Hasra ereszkedem...na most mi lesz...
Dilemmám gyorsan megoldja az alany...ugyanis elindul felém...kiváló...

Lövése sincs, h előtte hasalok...
Jó közelre engedem...

Annyira szeretem, mikor látszik az állaton, h semmire nem gyanakszik...
Ez az öreg is esti körútjába kezdett bele éppen...
Közben állóra fordítom a gépet...kellene egy szép "egészalakos"...mint tegnap...
600 mm-en készültek a képek...mind vágatlan....itt már a zár hangjára figyel...
De jó lenne már egy olyan tükör nélküli gép, ami tudná hozni ezt a minőséget..az lenne az igazi....és nem zavarná meg a legjobb jeleneteket a tükörfelcsapódás hangja....

Látom, h nemcsak felém tekinget...valami mozgást érzékelek a perifériámon én is...
Arra fordulok...pont a fénybe...
Atya ég, nem vettem észre a közelben fekvő másik patást...
Sutának tűnik, de vakít az esti narancssárga..nemsokat látok belőle...
Exponálok, kb érzésre...
Miután ő is elszelel ránézek az lcdre és alig hiszem el....
Egy törött szárakat viselő bak került az ellenfénybe, ráadásul produkálta is magát...mesés.

Azon gondolkozom hazafelé, h ismét mekkora szerencse kellett egy ilyen képhez...
Hacsak arra gondolok, h idefelé jövet is megpróbálhattam volna rákúszni...minden máshogy alakul...
Bízzunk a megérzéseinkben és akkor oldalunkra áll a szerencse:)