2012. augusztus 3., péntek

2012. 08. 02.

Fél 5kor indultunk a Bükkbe egy kis tapasztalatszerzésre. Hegyvidéken eddig egyszer hívtam...nincsenek jó tapasztalataim. Sokkal szétszórtabb az állomány, mint az Alföldön és a környezet sem mindig ideális. Ennek ellenére nagy kedvel ültünk le egy lucernatábla szélére...ködös volt a völgyben a hajnal és mesés képet lehetett volna készíteni, de sajnos nem ugrott be semmi a hangokra...pedig tényleg ideálisnak gondoltam azt a helyet.
Lassan cserkeltünk tovább és megérkeztünk egy hatalmas rétre a domb tetején, körülötte mindenfelé erdő. Jó hely-mormogom magamba-és már le is ülünk egy kisebb bokor mellé. Zsolti látott már itt többször őzet és borítást is a minap, így joggal reménykedtünk.
Az első strófára semmi mozgás, a második strófa után viszont vörös folt villan a magas fűben...érkezik a bak....őt vártuk. Törött szárú, erősen visszarakott koros legény. Lelkesen ugrál felénk, minden idegszálával a szerelmet keresi...
 Nagyon közelre bejött és hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy orvul átejtették.
Visszaindul erdei rejtekére, de sikerül még megállítani pár bársonyos suta hanggal...
Nem adom fel...hátha visszajön....ismét vörös folt villan a bokrok között...mosolygunk Zsoltival ...nem bír a hormonjaival ez az öreg fickó....
Meglepetésünkre suta érkezik...gyorsan átváltok gidahangra...jön is szépen egyre-egyre közelebb. Ő is az expóhangokra figyel fel és szintén méltatlankodva távozik...érdekes jelenet volt, mert a becsapott bak közben végig riasztott az erdőben, de a sutát egyáltalán nem érdekelte.


 A nap krónikájához még hozzá tartozik, hogy egy szőlőültetvény-erdő találkozásnál is sikerült valamit behívni-valószínűleg a reggel látott fiatal bakot-, de nem volt olyan bátor, hogy elhagyja a biztonságot nyújtó takarását és inkább az erdőben maradt.
Remek volt ez a hajnal és a terület is nagyon ígéretes..


6 megjegyzés: