2012. augusztus 12., vasárnap

2012. 08. 10.

Van olyan, amikor az ember nem várt meglepetést kap...pontosabban a "nem várt" kifejezés nem illik ide, mert nagyon is akartam én ezt a meglepetést, de eddig nem lepett meg vele az augusztus...
Rossz tapasztalatokkal szolgált az idei őznász. A tartós forróság teljesen lelohasztotta az őzek szerelmi életét. Számos alkalommal figyeltem őket és tényleg azt kezdtem gondolni, hogy éjjel zajlott le a folyamat, enyhébb hőmérsékletben.
Végre jött egy kis lehűlés...most kiderül, hogy csendes üzekedés volt-e az idei...
Délután 4 körül érkeztem meg a területre és rövid cserkelés után ismerős bak ballag keresztbe a lucernán. Zsolti őt akarta megközelíteni múlt héten egy szántás kellős közepén:)))nem sikerült.
Ráhívtam...pördül felém a bak...futva közelít....a legrosszabb széllel jön és meg is torpan...csalnám még közelebb, de azért ő se hülye...
 Biztató kezdet...reményekkel tele cserkelek tovább és jó 300 m-rel odébb ismét bevackolom maga egy jónak látszó helyre...vágyakozóan töri meg a csendet a magányos suta hangja...4-5 perc és pár strófa után mozgást érzékelek balról....csendesen közeledik, sokszor megáll, hallgatózik...csak a fehér ágvégek villanását látom a magas lucernában...koros bak lopakodik felém...
20 m-re lehet...moccani sem merek...kabát alól rányöszörgök még, de nem jön közelebb...ilyenkor már látnia kellene a sutát-úgy gondolom-és ezért habozik...lessük egymást pár percig, aztán csendesen visszaindul nappali tanyájára...a Canon csattogását hallja ugyan, de nem ijed meg tőle...kapitális bak...a lélegzetem is eláll akkora...
Döbbenten nézem az állatot...most esik le, hogy jól ismerjük már egymást...először 2009-ben találkoztunk...(bocs a fotóért)
Aztán 2010-ben akadtunk össze...fel is került a Nimród címlapjára...
2011-ben nem láttam, már azt hittem, hogy a puskás emberek is felfedezték....de sűrű tanyáját mindig nehezen hagyta el...szerencsénkre....
És íme 2012-ben...gyönyörűséges...
 Fél óráig szórakozunk egymással...hagyom menni...eleget ámítottam.
A nagy koncentrálásban észre sem veszem, hogy fiatal bak jött be a hívásra...ott lehetett már vagy 10 perce mikor felfedezem. Nem mert közelebb jönni a nagy baktól, csak mikor már az elment...
Tovább cserkelek, de nem sokat...a legjobb őzes helyen vagyok...a vágyakozó hangnak lehet keletje, így ismét azzal próbálkozok... 2 bak rohan ki a nádból és a közelebbi megállás nélkül jön a hangok irányába...a másik gyorsan elszelel...


Ámuldozni nincs idő, mert vörös foltok villannak az erdő szélén...bak hajtja sutáját...irány utánuk.
Megpróbálom a legényt elcsalni a párjától, de nem akar jönni...nem hagyja el a kézzel foghatót az ígértért...a suta hangokra ismét befut egy fiatal bak, de nagyon óvatosan közeledik...tudja, hogy tiltott területen jár...

Nem vesz észre...lassan tovább áll..
Látom már az üzekedő nagy bakot...múltkor is összeakadtunk...most suta van vele és nagyon hevesen udvarol...kergetőznek és a bak sokszor riaszt...
A mozdulatokból sejteni lehet, hogy nagy dolog készül....hát várok..

Jól döntöttem...Többször borít a bak és lassan elvonulnak a közeli fasorba...egy habitust és egy svenket még engednek..... iso 1600-on...

Fantasztikus délután volt...


4 megjegyzés:

  1. A kapitális bakod tényleg gyönyörű! A fiatal bak, narancsos-bookeh-háttérrel nagyon tetszik!
    Én idén egy bakot sem ugrattam be sajnos, de még hátha!
    Nagyon tetszik a bejegyzés, igazán bele tudtam élni magam, grt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bolond volt az idei üzekedés...
      Örülők, ha átment az érzés...a narancsos kép nagyban köszönhető a szerencsének:)

      Törlés
  2. Hát,egy ilyen bakot én is a falra akasztanék...matt papíron!Szuper,ha pörögnek az események!
    Remek fotók,jó bejegyzés!

    VálaszTörlés
  3. Köszi!
    Lenyűgöző példány...láttam már pár bakot-nagyot is-de ő tényleg hihetetlen...idén is sok tapasztalattal gyarapodtam...

    VálaszTörlés