Délután 3 körül értünk ki a területre és egy lucernásban máris megpillantottunk egy őzbakot. Annyira sikeresen cserkeltünk irányába(jó széllel), hogy már csak az tűnt fel, amikor a bak kidugta a fejét a növényzetből...mögöttünk:) Azért megörökítettem őkelmét.
Átmentünk arra a területrészre, ahol a múltkori nagy bakot láttam. Végig sétáltunk a búzatáblán, de csak két fiatal bakot tudtunk megközelíteni és fotózni. A rangidős köddé vált.
A gát mentén haladtunk tovább, amikor egy-facsoportokkal teljesen körülvett-búzatáblához értünk. A szelünk nem volt az igazi, így meg is riasztottuk az ott pihenő csapatot. 4-5 fiatal suta és egy középkorú bak ugrott meg előttünk. A bakról készült pár fotó és a monitoron visszanézve derült ki, hogy a múltkor megismert "rossz szemű"példány került lencsevégre.
A suták megnyugodtak és indultak vissza az erdősávba pihenni, de akkor már mi is a búzatáblában voltunk és mivel arra akartak menni, ahol mi guggoltunk jöhetett a fotózás. Érdekes volt, hogy az egyik sutát mennyire idegesítették a szúnyogok, egészen furcsa mozdulatokat láttam tőle.Otthagytuk azt a részt és átmentünk a közeli műút másik oldalára. Közben végig szólt a sárgarigó és a fülemüle, na meg a kakukk.
A másik területen láttunk ugyan pár őzet, de nem tudtunk közel férkőzni hozzájuk. Vagy a takarás volt kevés, vagy a szél volt rossz. Már indultunk haza
felé, amikor teljesen ránk jött egy fiatal, jó képességű bak, de már a fények nem voltak alkalmasak minőségi fotó készítésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése