2010. május 27., csütörtök

2010. 05. 24.

Mondhatni ez egy tökéletes nap volt. Reggel hét után már a Lövei nevű területen voltam és az ott ismert nagy bakot kerestem. A dűlőúton befelé menet észrevettem, hogy mozgás van a búzatábla melletti gazosban. Egy bak rázta éppen a fejét és mivel a szelem jó volt, megközelítettem. Amikor már jól láttam rögtön felismertem: az előzőekben már 2x lefotózott "rossz-szemű" bakról van szó. Lassan elkezdett beballagni a búzába és ekkor felriasztott egy másik, fiatalabb bakot, ami viszont kifelé jött a gazosba. Érdekes szitu volt, de végül a fiatalabbra irányítottam a figyelmem. Nagyon közelre kerültem hozzá , de mivel elfeküdt semmit nem láttam belőle, de szerencsére nemsokkal később felállt... Délelőtt kerestem gyurgyalagokat és parlagi sasokat is, de csak egy csapat barátrécébe szaladtam bele. A délután kicsit szerencsésebben alakult: egy másik területre mentem ki és már kezdett elmenni a kedvem, mert rosszra fordult a széljárás, amikor egy belvíztócsa szélén megpillantottam egy mocsári teknőst. Nem hittem a szememnek. Még sohasem láttam vadon élő példányt és még le is tudtam fotózni...Kigyönyörködtem magam és a délután hátralévő részében a bizonyos, szemág nélküli bak nyomába indultam. A területre megérkezvén még a technikát sem vettem elő, amikor vörös folt üti meg a szemem a gazos úton.
Belenéztem az optikába és mit látok: az öreg legény csipeget az út szélén és vele van hűséges sutája is. A dolog további része már csak rutinmunka volt. Gyors cserkelés a búzatábláig, amibe a bak közben beváltott. Megjegyeztem azt a helyet, ahol elfeküdt és attól kb 10 méterre bújtam meg a magas táblában. Nem is kellett sokat várni és a bak ismét felállt. A kattogás nem nagyon zavarta, inkább kíváncsivá tette és elkezdett felém ballagni . Kb. 200 képet készítettem róla 2 perc alatt. Annyira közel jött, hogy már nem fért bele a feje a keresőbe és amikor teljesen megkerült, akkor ugrott el a sutával együtt. Jól látszik, hogy tűhegyes az agancsa és a bal agancsszáráról már lespórolta a szemágat. Gyönyörű állat az egyszer biztos. Utána elmentem még vízimadarazni, de tőkéseken kívül nem jött semmi. Indultam vissza, amikor a terület egy kisebb bakjával is találkoztam. Természetesen a megszokott helyéről ugrott el. A lemenő Nap utolsó fényeinél még elcsíptem pár sutát, amik egyébként még szépen gömbölyödnek, tehát gidát még nem fogok látni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése