Most végre sikerült, azzal a kis módosítással, hogy egy olyan állattal futottam össze, amit télen fotóztam le, még barkás aganccsal. Nagyon jól megfigyelhető, hogy a barkában lévő agancs formájában teljesen olyan, mint a már kész fejdísz.
A találkozás megerősítette bennem azt a tényt, hogy az őzek mennyire jól tartják a megszokott élőhelyüket. A 2 fotó érdekessége még, hogy a téli egy Sigma 150-500-zal, míg a mostani a Canon 400/f5,6-tal készült. A különbség jól látható...Egyébként a napot azzal kezdtem, hogy beültem kicsit az itatóhoz, de nem volt mozgás, aztán felmásztam a tetőre fecskefotózás céljából. A gondom még mindig az, hogy a fehér vezetéket nem tudom kiküszöbölni, ugyanis a madarak oda szeretnek ülni.
Amikor már kezdtek alakulni a fények kimentem őzezni, de közelgő zivatar nem engedett sok időt nekem. Egy rozsdás csuk tojót azért sikerült elcsípnem. A lényeg, hogy ismét láttam azt a különleges őzbakot, amit már régebben is megfigyeltem. Az öregúr ugyanis lespórolta a szemágakat az agancsáról. A helyét nagyon jól tartja és mindig egy sutával mozog.(a szakirodalom szerint az őzek magányosan élnek, de ez a páros is bizonyítja, hogy sok mindent nem tudunk még őzetológiából).
Holnap hajnalban új tervekkel indulok a természetbe. Az őzeket egyre nehezebb észrevenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése