2010. május 9., vasárnap

2010. 05. 07.

Hazajöttem a szüleimhez és észrevettem, hogy a fiatal barázdabillegetők már el is hagyták a fészküket és az udvarunkon lévő bokrokon és köveken tanulják a fészek utáni életet. Feldobtam a telét és máris nekiláttam a fotózásnak. Ezzel foglalatoskodtam úgy másfél órát és közben vettem észre, hogy egy kenderike énekel a tetőn és egy dokfotó keretein belül meg is örökítettem.A szomszédunkban van egy istálló, amiben még régebben szarvasmarhákat tartottak. A füsti fecskék nagyon szeretnek ilyen helyeken fészkelni és így költ is ott 4-5 pár.Megfigyeltem, hogy szívesen ülnek fel az udvarunkon lévő vezetékre csivitelni és pihenni. A terv már össze is állt a fejemben: mivel a vezeték magasan van, a megfelelő nézőpont miatt felmásztam a tetőre és a következő 2 órát fecskefotózással töltöttem. A hátteret egy vérmogyoró-bokor szolgáltatta. Délután 4 körül kimentem egy kicsit őzezni. Egy fiatal bakkal találkoztam, de sutát csak egyet láttam. Valószínűleg ilyenkor már nagyon óvatosak az ellés miatt. A fények nagyon szépek voltak, így beültem a búzába egy belvíztócsa mellé vízimadarazni. Nem sokat kellett várnom, mert 2 nyári lúd húzott el a fejem felett, sajnos nem akartak leszállni. Később láttam egy kabasólymot és pár ölyvet. Már majdnem lement a Nap, amikor tőkés réce gácsérok húztak le a tócsához és végre sikerült róluk szép képet készítenem. Hazafelé a naplementében gyönyörködhettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése